HOGY GONDOZD A BULITURISTÁDAT?

A bulituristák nem csak Budapesten jelentenek gondot. A problémát mindenhol másként kezelik. Nézzünk három lehetséges megoldást.

Belfastban

állítólag a kemény kéz dívik – legalábbis egy újságíró kolléga azt mesélte, hogy ott nem sokat szórakoztak az utcán éneklő csapattal. Villámgyorsan megérkezett egy Crime Stoppers furgon, kipattant belőle a nagy csapat feketébe öltözött kommandós, kutyákkal, összeverték a srácokat, majd beterelték őket a kocsiba, és elhúztak velük.

Tudom, hogy most sokakban elégedetten felsóhajt a lelkük mélyén élő házmester, de képzeljük el egy pillanatra a Bulinegyed szűk utcáinak forgatagában az éneklő bulituristákat araszolva üldöző rabszállítót.

buli.jpeg

(A kép illusztráció. Forrás: https://kepek.444.hu/2016/10/06/orban-elott-paradezott-a-tek-a-metroban) 

 Bécs

Belfasthoz képest bulimennyország. A záróra után az utcára szorult ismerőseim természetesen közterületen csapatták, ami hosszú távon nem bizonyult jó ötletnek, mert hirtelen 7-8 vödör vizet kaptak a nyakukba, amitől persze rendesen lelohadtak. A módszer egyébként nem új keletű, sőt humánusnak is mondható, hiszen a századfordulón még az éjjeliedények tartalmát öntötték a szűk utcákon bóklászó gavallérok nyakába az éjjeli nyugalmukban megzavart polgárok, akik nem tudtak aludni a macskaköveken kopogó cipők zajától.

Jelzem, a módszer mégse lehet eredményes, ha egy utcában legalább 7-8 lakó szobájában minden este ott figyel a gondosan bekészített vödör víz. Ez legfeljebb feszültség levezetésnek jó.

Berlinben

ugyanerre a problémára egész máshogy reagáltak. Ott egy teret szálltak meg a nyári estén sörözve beszélgető fiatalok, akikre a lakók természetesen kihívták a rendőrséget. A rendőrség villámgyorsan megérkezett, egy idős, elhízott, civil ruhás zsaru személyében. Sorra járta a csoportokat, mindenkihez leguggolt – bár ez láthatóan komoly gondot okozott neki – és nagyon udvariasan megkérte a lányokat-fiúkat, hogy ne itt dumáljanak, mert zavarják a lakók pihenését. Kb. 15 perc múlva üres volt a tér.

Ha lehet, én ezt a megoldást pártolnám.

Budapesten

persze elképzelhetetlennek tűnik, hogy emberi hangon rendezzük a problémáinkat. Amikor kiderült, hogy meg szoktam kérni a hangosabb bulituristákat, hogy csendesedjenek el, egy néni lelkesen felajánlotta, hogy átküld nekem egy vaskos angol kifejezéseket tartalmazó listát, amit a barátnője állított össze. „Én ezeket szoktam ordítani nekik” – mondta büszkén, majd szomorúan hozzátette: – „Tudná, miket szoktak visszakiabálni.”

Mert azok a kifejezések is rajta voltak a barátnőjétől kapott listán.

buli1.jpg

(Forrás: http://www.insightepe.com/?page_id=143)

Az a helyzet, hogy a bulituristák jelentős része hajlik az emberi szóra – persze, ha elküldik őket az anyjukba, akkor hasonló hangnemben válaszolnak. De amikor udvariasan kérik őket, akkor működésbe lépnek az európai reflexek, és végtelenül előzékenyen viselkednek – és érdemes erre alapozni a kommunikációt.

 (A következő posztban innen folytatjuk.)