ISTEN VELED, BULINEGYED?
Közelednek az önkormányzati választások, és ismét felbukkant a feledés homályából a 24 órai zárás tavalyi népszavazáson elbukott ötlete. Minden ellenzéki erő – és van belőlük három – azzal kampányol, hogy ha győz, ledobja a Bulinegyedre az atombombát.
Tényleg ki fogják nyírni a Bulinegyedet?
(A kép forrása: https://www.thesun.co.uk/news/6433484/world-war-3-start-june-david-meade-christian-numerologist-warning-prepare/ )
Mi ezzel a gond?
Bármilyen jó ötletnek tűnik helyben a Bulinegyed beszántásával kampányolni, megvan a veszélye annak, hogy az Összefogást és azon belül a Momentumot, vagy Puzsért támogató fiatalok még a kampányidőszak alatt rádöbbennek, hogy kedvenceik győzelme esetén visszahúzhatnak a ’60-es évekbeli házibulik retrovilágába.
Annak is megvan a maga bája, hogy a 7. kerületi képviselő-testületben többségben van az ellenzék, azaz legalább 2 és fél évük lett volna rá, hogy rendezzék a problémát, vagy olyan megoldási javaslatokat dolgozzanak ki, amelyek véget vetnek a mostani, általuk káoszként minősített helyzetnek.
De 2 és fél év alatt semmit sem csináltak. Ehelyett most előkapták a 24 órai zárás tavalyi népszavazáson odakozmált ötletét, amiből egyértelműen látszik, hogy nem megoldandó kérdésnek, hanem kampánytémának tartják a Bulinegyed viszonyainak kérdését, és az a választások után ismét megy a süllyesztőbe.
Házibuli a '60-as években. Megvolt a hangulata, de tényleg ezt akarjuk?
(A kép forrása: https://www.tenyleg.com/)
Bulinegyed másként nézve
Valószínű, hogy a kerületvezetés maga sem mérte fel mi fog történni, amikor engedélyezte a vendéglátóhelyek éjfél utáni nyitva tartását a ma Bulinegyednek nevezett kerületrészben, de azért az nagyon szűk olvasata a helyzetnek, hogy néhány lelkiismeretlen vállalkozó betegre keresi magát, miközben pokollá teszi az itt lakók életét.
Az önkormányzati döntés lehetőséget adott rá, hogy megtapasztaljuk, mire képes a piacgazdaság, ha módja van kitölteni egy friss piaci rést. A korábban romos, lerobbant kerületrész dinamikus fejlődésnek indult, és a város egyik legfelkapottabb helyévé vált. Ma a Bulinegyedről ismeri Budapestet a világ, és ez az itt működő vállalkozásoknak köszönhető.
Ugyanakkor a Bulinegyed már rég több a letérdelt házakban működő, egymás szájába érő kocsmák tömegénél. Látványosan kiépült a turistaforgalomra épülő nappali gazdaság, tömegével nyílnak a kávézók, reggeliző helyek, megjelentek az igényes szállodák, éttermek, dizájner boltok és galériák. Egyre több hely fejleszti a környezetét, beleértve az ezerszer elátkozott airbnb-ket. Aki olyan házban él, amit airbnb-s cégek kezelnek, tudja miről beszélek.
Budapest egyik legjobb teaháza a Bulinegyedben
(A kép forrása:Flying Bird Teaház)
Az is tévhit, hogy ha valaki kocsmát nyit a Bulinegyedben, automatikusan milliárdossá válik. A Bulinegyed története a csődbe ment vállalkozások története is. A Bulinegyed folyamatosan változik: ikonikus helyek tűnnek el, felfedezésre váró, új helyek nyílnak, és ez az állandó dinamika szintén a kerületrész vonzerejéhez tartozik. Tegyük hozzá: a Bulinegyedet létrehozó tőkét az itt működő vállalkozások tulajdonosai fektették be. Ő kísérletezték ki a működő megoldásokat, ők kockáztattak és ők mentek csődbe, mire kialakult az életképesnek bizonyuló helyek szimbiózisa. Csak képzeljük el, mennyi közpénzt emésztene fel egy hasonlóan sikeres iparág megteremtése, ha mindezt nem a piac hozza létre.
A Bulinegyed legnagyobb értéke ugyanis nem az, hogy mennyi munkahelyet teremt vagy hány milliárdos állami bevételt biztosít évente, hanem az, hogy a semmiből megszületett egy olyan termék, amit az egész világon ismernek, és ami – tetszik nem tetszik – Budapest védjegyévé vált.
Ikonikus kapu a Kazinczy utcában
(A kép forrása: https://www.facebook.com/kazinczyutca/)
Persze vissza lehet süppedni a gulyás(kommunista), cigányzenés, délibábos hortobágyos korszakba, de jelzem, hogy az a turisztikai modell egyszer már megbukott.
Nem arról van szó, hogy nem lenne itt az ideje, hogy megszüntessék a Bulinegyed működéséből fakadó problémákat, de azért ha a helyzet olyan kaotikus lenne, ahogy azt az ellenzék állítja, akkor az itt élő, közel 10 000 emberből nem csupán 1953-an szavaztak volna a 24 órai zárás ötletére.
Lehet azon sóhajtozni, hogy mi lett volna, ha a kerület sorsa nem így alakul, bár megjegyzem, hogy a Corvin-negyed típusú rendezéssel se lenne beljebb a jelenlegi lakosság nagy része. Jó lenne, ha az önjelölt purifikátorok a kerület „kiseprűzése és megtisztítása” helyett olyan konszenzusos megoldásokban gondolkoznának, amelyek békét teremtenek a lakók és az itt működő vállalkozások között. Persze ehhez ismerni kéne a valós helyzetet, és meghallgatni azokat, akik szívós, lassú, kitartó munkával elkezdték felszámolni a gondokat, ahelyett, hogy a Bulinegyedről szóló tudósításokon felbuzdulva nekiállnának feltalálni a csőben a lyukat.
Ha nem így tesznek, a választások után – amikor ismét szembejönnek az 50 000 fős kerület napi működésének kérdései – a Bulinegyedtől szenvedő, 1953 ember problémáinak megoldása ismét a távoli jövő ködébe fog veszni.