A Bulinegyed egyik legirritálóbb jelensége az utcai prostitúció. Nem az erkölcscsősz beszél belőlem, nem is a gyermekeinket féltem (mit keresne egy gyerek este 11 és reggel 7 óra között az utcán?), nem is emberi jogi szempontból, vagy nővédőként nézem most a dolgot – bár úgy is lehetne: most a prostitúció velejáróiról lesz szó, mármint az, amivel kerületi lakóként találkozik az ember.

 (A kép forrása: http://bulinegyedszele.blog.hu/admin/post/edit/13651176)

Az egyik haveromat 17-szer szólították le tavaly egy langyos nyári estén, míg általpalt az Astoriáról a Blahára a Rákóczi úton. Persze nem mondom, hogy minden nap ennyire mozgalmas, de a kapualjakban ácsorgó lányok hozzátartoznak az utcaképhez. Hozzáteszem, ez a legkevesebb.

A lányok ugyanis nem csak ácsorognak a kapuk előtt: ott bagóznak, kávéznak, töltik magukba a chipset, energiaitalokat, de az utcai szemetesig valahogy nem sikerül eljutniuk. A szemét egy része a kapuk előtti járdán végzi, más részüket a ház falán lévő díszek réseibe tömködik, és akkor a mindent elborító szotyihéjról még nem is beszéltünk. 

Még zavaróbb, hogy a lányok a lépcsőházakban vagy a házak előterében bonyolítják az üzletmenetet. Ez nem csak azt jelenti, hogy a késő este hazatérők jó eséllyel belebotolhatnak egy akciózó párba, hanem azt is, hogy a ház reggelre tele van használt óvszerrel és seggtörlő kendővel. Az se ritka, hogy ha a vendégekre vagy a lányokra rájön a szükség, további nyomaikkal boldogítják a lakóközösséget. Egy barátnőm, aki a házuk udvarán bérelt patkolóhelyet, hogy megvédje kocsiját a pajkosabb turistáktól, egy reggel azzal szembesült, hogy a motorháztetőn egy méretes segglenyomat, és különböző testnedvek csillognak. Bent a védett parkolóban.

Persze ehhez a lányoknak be kell jutniuk a házakba, ami elvileg nem olyan könnyű, mert a legtöbb házat proxys beléptető rendszer védi. Csakhogy nem védi. A lányok többségének legalább 4-5 házhoz van feketén vásárolt proxyja, amit a futtatójától kap. Kérdés, mit tehet a lakó az ingatlana védelmében.

Tapasztalataim alapján a lányokkal teljesen fölösleges beszélni. Egyrészt, mert amikor, az ember egy üzekedő párba botlik a kapualjban, nem feltétlenül emelkedik a sztoikus nyugalom magaslataiba. Másrészt, mert a lányok nyomorult helyzetén nem segít, ha végig kell hallgatniuk a lakók dörgedelmeit. A stricikkel lehet tárgyalni, csak nem vascsövet lóbálva érdemes indítani. A Bulinegyedben senki se akar balhét – az ugyanis árt az üzletnek. Nyugodtan lehet arra hivatkozni, hogy az ember nem szeret reggelente használt óvszert, seggtörlő kendőt, egyebet kerülgetni a lépcsőházban, valamint az is jó érv, hogy a lányok jelenléte a házban bőven kimeríti az illetéktelen behatolás fogalmát.

A legjobb persze az, ha a kaputelefon naplózza a belépéseket. Egy biztonsági kamera segítségével kiszűrhető, hogy mikor jöttek be a házba feketén vásárolt proxyval, és utána le lehet tiltani az eszközt.

Az is segíthet, ha a kuncsaftok felé egyértelműen jelezzük, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy a ház közös területén veszik igénybe a lányok szolgáltatásait.

(Mika Grafika – Simon Erika Krisztina: https://www.facebook.com/MikaGrafika/)

(A következő posztban innen folytatjuk.)

A kerületi önkormányzat vastagon felelős a Bulinegyedben tapasztalható állapotokért. Részint, mert nem élt a jogszabályokban biztosított hatósági jogköreivel, részint mert nem közvetített a vállalkozók és a lakók között, amikor már érzékelhetők voltak a problémák, részint azért, mert a képviselő-testület úgy írt ki egy népszavazást a Bulinegyedről, hogy senki se tudja, milyen lehetséges következményekkel járhat a döntés.

Az önkormányzat ingerküszöbét csak akkor érték el a lakossági panaszok, amikor a lakók egy csoportja politikai erőként lépett fel. Ekkor sem reagált érdemben, hanem megkísérelte szőnyeg alá söpörni a problémát, majd amikor ez nem jött be, mindenféle előkészítés és társadalmi vita nélkül a lakosságra tolta a döntést.

Pedig az önkormányzat sokat tehetett volna. Elsődlegesen azzal, hogy

él a ráruházott hatósági jogkörökkel.

Az egy dolog, hogy a kerületi rendészeti igazgató azt az utasítást adja a köztereseknek, hogy nem mehetnek oda az utcán csapató csoportokhoz, de az elképesztő, hogy ezt tétlenül tűri a képviselő-testület. Nem arról van szó, hogy első menetben szénné kell bírságolni a turistákat: az udvarias kérésnek vagy figyelmeztetésnek komoly visszatartó ereje van.  

A folyamatos zajszint mérést már rég meg kellett volna oldani. Ha 20 kocsmából 3-ban elviselhetetlen hangerővel dübörög a zene, nem az a megoldás, hogy bezáratjuk mind a 20-at. Azt a hármat kell bezáratni, amivel gond van, és

nem kollektíven büntetni egy egész iparágat.

Mondok egy példát: ha a zaj meghaladja a megengedett határértéket, első lépésként 3 hétre, második lépésként 3 hónapra, harmadik lépésként végleg be kell zárni az adott egységet.

A kerület vezetése közismerten jó kapcsolatot ápol a kormányzattal. Itt lenne az ideje azért lobbizniuk, hogy

a Bulinegyedben termelődő, évi 6.6 milliárd adóbevétel legalább 20%-át csorgassák vissza a kerületnek a Bulinegyed működéséből fakadó problémák megoldására,

ez ugyanis talált pénz a költségvetés számára, mert ezek a turisták kifejezetten a Bulinegyed miatt jönnek Magyarországra.

Stadiont a Klauzál térre? Az itt lakók inkább azt szeretnék, ha a stadionpénzt a Bulinegyed működéséből fakadó problémák megoldására fordítaná a kormányzat

Hogy mire lehetne költeni ezt a pénzt? Például arra, hogy hangszigetelik és felszerelik légkondicionálóval a kerület lakásait. Igaz, az utcai nyílászárók cseréjére most is lehet pályázni, és a költségek 50%-át állja az önkormányzat, de egyrészt ez sok embernek még így is nagy kiadás, másrészt azokban a házakban, ahol airbnb-k működnek, az udvari nyílászárókat is hangszigetelni kell.

Az önkormányzat a lakók szociális helyzetét is figyelembe vehetné, amikor a támogatás mértékéről dönt,

és hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogathatná a lakókat az önrész befizetésében.

Nem csak az érintett lakásokat kell hangszigetelni, hanem a vendéglátó helyeket is. Az önkormányzat akár kedvező kamatozású, hosszú lejáratú hitelt is nyújthatna ehhez a vállalkozásoknak. Nem csupán a hangszigeteléshez, hanem az irányított hangszórók beszereléséhez is.

A kerület takarítását most már komolyabban veszi az önkormányzat, de nem elég a járdasöprés: a Bulinegyed utcáit rendszeresen mosni kell.

Nagyobb szemeteseket kéne kihelyezni. Bár a rendszeres kukaürítés sokat segít a helyzeten, de a nyári roham esetén nem biztos, hogy ez elég lesz.

Ilyen szemetesekre lenne szükség a Bulinegyedben - persze a mellette lévő szemétkupac nélkül. 

(A kép forrása: http://kertesz.blog.hu/2013/07/11/margitszigeti_szokokut_a_gyakorlatban)

El kéne készíteni a kerület élő, online zajtérképét. Ez annál is könnyebb, mert az ehhez szükséges szervert és a szoftvert az EU biztosítja.

A több, mint 50 000 fős kerület napi működését biztosító önkormányzatnak nem az a feladata, hogy minden kapu előtt felszedje a csikkeket, hanem az, hogy

elősegítse, hogy a vállalkozók a lakók közösen megoldják a problémát, és támogassa ezt a folyamatot.

Van rá példa, hogy a vállalkozók beszállnak a házak felújításába, a lakások hangszigetelésébe vagy akár a közterület takarításába.

Az önkormányzatnak nem kapkodnia kéne, vagy újabb átgondolatlan intézkedéseket hozni a választások közeledtével, hanem

végre felmérni a helyzetet,

és mindent megtenni annak érdekében, hogy konszenzusos megoldások szülessenek. Európa turistaközpontjai kiéhezve várják a jó példa elvén működő megoldásokat. Erre akár közép- és hosszútávon is komoly EU-s pénzeket lehet lehívni.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

Eddig bárkit kérdeztem a 24 órai zárás mellett kampányolók közül, senkinek se volt kidolgozott, közép-, vagy hosszú távú terve arról, hogy mi lesz a kerülettel, ha bedől a Bulinegyed. Ongjerth Richárdot, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont vezető tanácsadóját arról kérdeztem, milyen jövő vár erre a kerületrészre, hogyha beszántják a Bulinegyedet.

Ongjerth Richárd: – Erre nehéz válaszolni, mivel

a Bulinegyedet spontán folyamatok hozták létre.

A sikeresen megújuló 8. és a 9. kerületben például tervezett, több pólusú várostervezés folyt. A Józsefvárosban például ilyen volt a Palota-negyed, a Corvin-negyed vagy a Magdolna-negyed párhuzamos fejlesztése. A 7. kerületben ez nem történt meg.

Sose volt a kerületnek távlatos és koherens jövőképe,

bár voltak választási ígéretek és egyes projektek: ilyen volt a Madách-sétány kialakítása, vagy a Kazinczy utca sétáló utcává alakítása. Ezek úgy sikerültek, ahogyan. (Elmosolyodik.) Ráadásul az Óvás! Egyesület munkásságának köszönhetően a belső-erzsébetvárosi rész tele van műemlék épületekkel, ami szintén nem könnyíti meg a kerület megújítását.

2013-ban szűnt meg a Rákóczi út egyik kultikus etetőhelye, a Rákóczi Pékség. Ma, 4 és fél évvel később, így fest. Pedig ez az üzlet jó helyen van (a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett), jó a közlekedése, mégse találtak rá se bérlőt, se vevőt. Szorozzuk be ezt a a képet 400-zal: így fog festeni Belső-Erzsébetváros, ha beszántják a Bulinegyedet

– Közelítsük meg máshonnan a kérdést. Február 18-án népszavazást tartanak arról, hogy legyen-e egységes, 24 órai zárás a Bulinegyedben, amire azt mondják a vendéglátósok, hogy ez bedönti a jelenleg hajnalig nyitva tartó Bulinegyedet. Nem kellett volna legalább egy hatástanulmányt készíteni, mielőtt kiírják ezt a népszavazást?

– Hatástanulmányt nem érdemes készítetni.

– Hogyhogy?

– Ma, jól felkészült szakemberek, bármikor megírnak nagyon alapos, szépen megírt hatástanulmányokat, akár homlokegyenest ellenkező végeredménnyel. Az a kérdés, mire akar a megrendelő jutni. Ahhoz, hogy bármit lehessen mondani, konkrét, pontos adatokra lenne szükség, de

jelenleg nem tudjuk, hány lakás van, hányat adnak ki, hány üzlethelyiség, hány vendég van, hányan dolgoznak a területen, stb.

Egy országos politikus 6,5 milliárdos éves adóbevételt említett, de senki sem tudja, hogy számították ki, tényleg annyi-e, és ha nem, több, vagy kevesebb.

– Ehhez képest az önkormányzat az se tudja megmondani, hány kocsmának van működési engedélye. De mi lesz azokkal a lakástulajdonosokkal, akik súlyos milliókat fektettek abba, hogy a lepusztult lakásokból nyugati turisták számára vonzó, topra gyúrt szálláshelyeket létesítsenek?

– Egy biztos: ha elmennek innen a kocsmák, a turisták egy része is el fog menni, és bár ez egy jó elhelyezkedésű terület,

valószínűleg jelentősen csökken az ingatlanok értéke.

– A 24 órai zárást szorgalmazók szerint, ha eltűnnek a kocsmák, kisboltok sora nyílik majd a helyükön.

– Ez nem ilyen egyszerű. Az utóbbi évtizedekben alapvetően megváltoztak a vásárlói szokások. Ahhoz, hogy egy vásárló utca versenyezni tudjon a plázákkal, ugyanazokat a feltételeket kell nyújtani, mint amit a bevásárló központok biztosítanak: kellemes környezet, biztonság, egységes marketing, jó megközelíthetőség, stb. Ezt szaknyelven BID-nek (Business Improvement District), azaz üzletfejlesztési körzetnek nevezik. Ilyen volt Budapesten korábban a Ráday utca vagy a Liszt Ferenc tér, amiket a vendéglátók és a kerület együttműködésével egységesen kezeltek. Hozzá kell tenni, hogy ezek a tematikus utcák külföldön azért működnek, mert az önkormányzatnál vagy a gazdasági kamaránál egy több fős team kizárólag az adott körzet fejlesztésével, marketingjével foglalkozik. Magyarországon arra még van példa, hogy elindítsanak egy-egy ilyen körzetet, de arra, hogy sikeresen működtessék, már alig. Ezért ezek egy idő után elsorvadnak.

 Mit adtak nekünk a rómaiak? Az önkormányzat tavaly kocsmastoppot rendelt el, azaz az önkormányzat kezelésében lévő üzlethelyiségekben nem nyílhatnak újabb kocsmák. Ebből a videóból kiderül, milyen üzletek nyíltak az azóta bezárt kocsmák helyén, azaz várhatóan milyen lesz Belső-Erzsébetváros, ha kivégzik a Bulinegyedet

– Van reális esély rá, hogy ilyen vásárlókörzet legyen a Bulinegyed helyén? Arra gondolok, hogy ennek a kerületrésznek kimondottan rossz a közlekedése, sokszor alig lehet elférni a parkoló autóktól a járdán. A parkolásról nem is beszélve…

– Ahhoz, hogy fejlesszék a kerületet, vagy olyan befektetők kellenek, akik rendbe teszik a kerületet, vagy a vállalkozókkal egy

alulról jövő mozgást kellene beindítani, amilyen egyébként egykor elindította a romkocsma-negyedet.

A 8. és a 9. kerületben például pontosan tudták, mit akarnak lebontani és mit akarnak létrehozni. A Corvin-negyed esetében az alacsony kiinduló ingatlanárak és a hatalmas feladat miatt egy nagyberuházót kerestek, aki végigvitte az egész projectet és vele társultak.

Ezekben az utcákban a turisták nélkül szerényebb vásárlóerő miatt olyan speciális boltok élnének meg inkább, amelyekért messziről is eljönnek az emberek, mint például a márkaboltok. De ahhoz, hogy létrehozzanak és működtessenek egy ilyen körzetet, olyan tervszerűség kéne, ami jelenleg nincsen. Ehhez a vállalkozók, az önkormányzat és a kamara folyamatos együttműködésére lenne szükség. Ráadásul, mint már mondtam,

nem elég létrehozni az üzletfejlesztési körzetet: ez a megoldás csak akkor életképes, ha egy több fős csapat folyamatosan menedzseli, időben megoldja az óhatatlanul felmerülő problémákat, keresi a jobbítási lehetőségeket és nyomja a marketingjét.

Arra pedig jelenleg nem látok esélyt, hogy ma akár az önkormányzatnál, akár a kamaránál működjön egy ilyen team, következésképpen a vállalkozóknak kellene lépniük.

A Bulinegyed időnként fura helyzeteket produkál. Az Európai Baloldal nevű párt elnöke pl. gyakorlatilag azért kampányol, hogy a Bulinegyedben dolgozó, több, mint 10 000 ember veszítse el a munkáját. Mi másképpen képzeljük el a Bulinegyed működéséből fakadó problémák megoldását. A Bulinegyed beszántása helyett inkább új munkahelyeket teremtünk.

A ház körüli járda péntek-szombat-vasárnapi takarítását a vendéglátó helyek fizetik

Miután megkaptuk az egyik kerületi takarító cég napi 300 000 Ft-os árajánlatát a ház körüli járdaszakasz takarítására, megrekedt a project. Kis idő múlva egyértelmű lett, hogy a vendéglátósok nem fognak takarító cég kereséssel foglalkozni, ugyanis nem ez a profiljuk. A megtorpanást követően megegyeztünk abban, hogy mi fogunk a munkát elfogadható áron elvégző céget keresni – ami sokkal nehezebbnek bizonyult, mint hittem.

Elsőként a házban takarító céget kerestem meg, de ők nemet mondtak. Ezt követően ajánlottak egy másik céget, aki ugyan nem vállalta el a munkát, de ajánlott maga helyett mást. Ezzel a céggel is beszéltünk, aki megígérte, hogy egy hét múlva megnézi a terepet. Ezt követően nem vette fel a telefont, sőt az őt ajánló cég is lement a térképről. Mivel nem volt kedvem tovább kergetni a munka elől menekülő cégeket, vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, hogy a

szükségből erényt

kovácsolva, elkezdem én a takarítást. Arra gondoltam, hogy így

- legalább első kézből ismerem meg a terepet és a problémákat, ami kifejezetten előny, amikor az ember kiad egy munkát,

- és bíztam a jó példa erejében. Arra számítottam, hogy amint az emberek látják, hogy ez egy betölthető munkakör, jelentkezni fognak rá.

Nem csalódtam. Az első hét után úgy éreztem magam, mint Tom Sawyer a kerítésfestéssel. Többen jelentkeztek a munkára, én pedig a csikkekkel együtt számos tapasztalatot gyűjtöttem.

Az egyik legfontosabb, hogy nem csak a macskákon látszik meg, ha van gazdájuk, hanem egy területen is. A folyamatos takarítás folyamatos hatósági jelentétet jelent, aminek komoly visszatartó ereje van. Ha a kocsma előtt dohányzók érzékelik a takarítást, akkor elballagnak a szemetesig és oda dobják azt a csikket, ami különben a járdán landolna. A pultosok összeszedik a teraszról a potenciális szemetet, a turisták is jobban vigyáznak. A „törött ablak” jelenség megfordítható. Ha az utca tiszta és rendezett, az arra járók ehhez igazodnak. 

Az általunk takarított, és a takarítatlan járdaszakasz közti demarkációs vonal. Az a cél, hogy az egész Bulinegyedre kiterjesszük a projectet

Az elmúlt hetekben világos lett, hogy a minden napos önkormányzati takarítás elengedhetetlen, ugyanakkor ki kell egészíteni. Az önkormányzati takarító ugyanis – megfelelő eszközök híján – nem fogja elpucolni a hányást és a szart. A másik, hogy a takarító cég embere nem biztos, hogy elég alaposan fog takarítani. Péntekenként az önkormányzati takarítás után simán összeszedünk 2 vödör szemetet a ház körül lévő 250 méteres járdaszakaszon – de az is igaz, hogy szombat-vasárnap, amikor az önkormányzat nem takaríttat, sokkal rosszabb a helyzet.

További tapasztalat, hogy minden kiálló dolog szemétmágnes: fa, Demszky-pózna, lámpaoszlop, telefonfülke, szemetes, hirdetőoszlop, kapu, terasz, beugró. Külön probléma a fák körüli talajt védő rács, ahonnan a derék ebtartók már nem érzik kötelességüknek összeszedni a kutyaszart, de remekül megül benne az üveg, a csikk, papírszemét, a rágó és a hajléktalanok végterméke is. 

A hányás, ürülék, turha, kiömlött pia ellen hatástalan a lapát+seprű kombó. Ide magasnyomású takarítógép kell

A rendszeres takarítás egyik érezhető haszna, hogy megindult a párbeszéd a különböző takarítócégek emberei, a lakók, a vendéglátósok és az önkormányzat között, sőt még a hajléktalanok is rábeszélhetők, hogy tartsanak rendet maguk körül. Az egyik hajléktalannak az a brandje, hogy összesöpri a szemetet – amitől a lakók adakozási kedve is érezhetően nőtt.

Arra törekszünk, hogy minél több helyen kerületi lakók végezzék a munkát: abban bízunk, hogy ők egyfelől alaposabban takarítják a saját körzetüket, illetve, hogy így a többi lakó is jobban magáénak érzi a projectet. Ez a project nem csak a takarításról szól, hanem arról is, hogy a lakók, a vendéglátósok, a szobakiadók, a házakban működő boltok alkalmazottjai egymást segítve oldják meg a problémákat.

A ház lakói támogatják a ház körüli hétvégi járdatakarítást, és bíznak benne, hogy folytatódik a project. A pultosok, a környéken lakók és a turisták is örülnek neki. Egy arra járó kerületi választópolgár, két napja így fogalmazott:

Az egész világot így kéne megtisztítani!

Az egyik szomszédos házból átjött egy hölgy, és érdeklődött a gép iránt. Megragadtam az alkalmat és meséltem a projectről. Tetszett neki. Nagyon remélem, hogy a kerületi képviselők támogatni fogják, hogy a Bulinegyed más részeire kiterjesszük a vállalkozók és a lakók közös, a Bulinegyedből fakadó problémák megszüntetését célzó projectjét.

 (A következő posztban innen folytatjuk.)

A Bulinegyed működéséből két probléma fakad: a szemét és a zaj. Azért érdemes a takarítással kezdeni, mert a tisztaság minden érintett félnek érdeke: a vállalkozóknak, a lakosságnak és az önkormányzatnak is. A kérdés megoldása közben olyan kapcsolatok szövődhetnek, amelyek más problémák esetében is elősegítik a konszenzusos megoldásokat.

Ilyen volt. Ma már sokkal jobb a  helyzet, mert az önkormányzat szombat-vasárnap kivételével minden nap takaríttat, de még ez sem elég.

Kétségtelen, hogy a Bulinegyed működése jelentősen megnöveli a szemét mennyiségét a közterületen, és az se vitatja senki, hogy ennek eltakarítását nem lehet a lakosságra terhelni.

Az önkormányzat első lépésbe ezt úgy akarta megoldani, hogy előírta a kocsmáknak, hogy takarítsák az előttük lévő járdaszakaszt, amivel az a gond, hogy az önkormányzat ugyan előírhatja a kocsmának, hogy takarítsa maga előtt a járdát, de azt már nem írhatja elő a bulituristának, hogy kizárólag kocsmák elé szemeteljen és hányjon. A frekventált részeken a teljes járdát takarítani kell.

Logikus javaslat volt, hogy a vállalkozók kössenek kétoldalú szerződést az önkormányzattal: ez azért jó mert a kétoldalú szerződéseknél a befizetés ugyanúgy számon kérhető, mint a munka elvégzése – szóval ez egy apró lépés lett volna a polgári megoldás felé.

Az önkormányzat ötlete a probléma rendezésére az volt, hogy a kerület vezetése létrehoz egy alapítványt, amibe a vállalkozók tolják a pénzt, ők pedig majd eldöntik, mire költik el. Arról egyelőre semmi hír, hogy milyen arányban kerülnének vállalkozók, ellenzéki pártok, lakók a felügyelő bizottságba, hogy a társadalmi kontroll valamilyen szinten biztosítva legyen – szóval így lényegesen kevésbé lehet ellenőrizni, hogy a lehető legoptimálisabban költik-e el a kitűzött célra a befizetett összeget.

Az se segít, ha összemosódnak a hatáskörök. Ha megnézed a telefonfülke takarítását dokumentáló, azóta készült 2 videót, látni fogod, hogy a különböző szervek hogyan tolják egymásra a ... munkát.

A mi lakóközösségünk egy harmadik utat választott. Úgy döntöttük, hogy megkeressük a házunkban működő kocsmákat, és megkérjük őket, hogy hétvégenként, amikor a legtöbb a szemét, biztosítsák ők a ház körüli járdaszakasz takarítását. Erre nem csak a fokozott terhelés miatt van szükség, hanem azért is, mert az önkormányzat szombaton és vasárnap kizárólag a Kazinczy utca – Király utca – Akácfa utca takarítását tudja biztosítani, mert kevés az embere.

A kocsmákat megkeresni nem volt egyszerű. Először a közös képviselőt kértük meg, hogy cserkéssze be a házunkban működő öt kocsma tulajdonosait, de hetekig nem történt semmi. Ekkor találkoztam Német G. Dániellel, a Night Mayor BUD egyesület vezetőjével, aki mediátorként próbál közvetíteni a vállalkozók és a lakók között.

A 24 órai zárást követelők alapból elutasítják a Night Mayor BUD-dal való együttműködést, mondván, hogy ezt a szervezetet a vendéglátósok hozták létre. Mi viszont abból indultunk ki, hogy a vendéglátósok azért hozták létre ezt az egyesületet, hogy segítsen kezelni a Bulinegyed működéséből fakadó problémákat.

Viszonylag gyorsan sikerült tető alá hozni az érintett kocsmákkal a találkozót, akik elfogadták a hétvégi takarítás ötletét. Német G. Dániel ezt követően megkereste az egyik kerületi takarító céget, ami

napi 300 000 Ft-os árajánlatot adott

a ház körüli, mintegy 250 méteres járdaszakasz takarítására, azaz csaknem heti egymillióért vállalta volna a munkát. Az nyilvánvaló volt, hogy a kocsmák ezt az összeget nem fogják kicsengetni. Úgy tűnt, megfeneklik a project.

De innen szép nyerni.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

Egy problémát nem gyorsan, hanem jól kell megoldani. Amikor a jó mérnök találkozik egy problémával, és megtalálja a megoldást, nem áll meg, hanem tovább folytatja, amíg feltérképezi az összes lehetséges megoldást, és utána kiválasztja a legmegfelelőbbet.

A gyors és egyszerű megoldásokkal az a baj, hogy részint nem működnek, részint további gondokat szülnek. Jó példa erre az Egyesült Államokban 1920 és 1933 között érvényben lévő alkoholtilalom. Az alkoholizmust nem számolta fel, viszont felvirágoztatta a szervezett bűnözést.

De ugyanilyen jó példa a dohányzás tilalma a szórakozóhelyeken. Ez a törvény nem javított a magyar népesség egészségi állapotán, viszont számos új gond eredője lett: azzal, hogy a dohányosok kiszorultak az utcára, megjelentek a teraszok, amelyek sok esetben jelentősen akadályozzák a közlekedést. A Bulinegyed lakóinak visszatérő panasza, hogy nyáron nem lehet aludni az utcára szorított dohányosok beszélgetésétől – és persze a járdákat borító csikkek se javítják az ember közérzetét.

A lakók visszatérő panasza, hogy este túl sok ember mászkál a Bulinegyedben. Ha megszavazzák a 24 órai zárást, az itt megforduló 150-200 000 ember éjfélkor egyszerre szorul ki az utcákra – és valószínűleg közterületen vagy a szállásukon folytatják majd a bulit. Tényleg ezt akarjuk? 

(A kép forrása: https://www.nlcafe.hu/foto/20170729/bulinegyed-erzsebetvaros-romkocsmak-fotok/ – Neményi Márton)

Mindez elkerülhető lett volna, ha a központi kormányzat nem akar az állampolgárok helyett dönteni, és az emberekre bízzák, hogy füstös vagy füstmentes kocsmában akarják meginni a sörüket.

A 24 órai zárás

faék egyszerűségű politikai üzenet, ami sikeresen alapoz a lakók kocsmákkal szembeni revansvágyára, és a tehetősekkel szembeni irigységre, ráadásul gyors megoldást ígér.

A valóság

ezzel szemben az, hogy senki se mérte fel, milyen következményekkel járna a 24 órai zárás.

Első körben éjfélkor akár 100-200 000 ember szorulna ki a kocsmákból, akik az utcán vagy a szállásukon folytatnák a bulizást – ahogy ezt a 6. és 8. kerületben lakók tapasztalják.

Hosszabb távon elképzelhető, hogy teljesül a 24 órai zárást követelők álma, és bedől a Bulinegyed. Ez azzal jár, hogy bezárnak a jelenlegi kocsmák, és hosszú éveken át nézegethetjük a bedeszkázott üzlethelyiségeket – az üres ingatlanokat pedig megszállják a hajléktalanok. A Bulinegyedben nem lesz kisboltok sora, mert nem tudnak leparkolni a potenciális vásárlók. A lerohadt kerület pedig valószínűleg nem fogja vonzani a minőségi turistákat.

További gond, hogy a Bulinegyed bedőlésével mintegy 2400 airbnb szabadul a kerületi ingatlanpiacra, ami a budapesti ingatlanpiacot is hosszú időre bedönti majd.

A legnagyobb baj a 24 órai zárással,

hogy ez a követelés lehetetlenné teszi a konszenzusos megoldást. A 24 órai zárást erőltetők úgy tesznek, mintha ezen kívül nem lenne más megoldás a Bulinegyed problémáinak semlegesítésére. Ellehetetlenítettek minden olyan törekvést, ami a lakók és a vállalkozók közti megegyezés irányába vezetett, holott erre mindkét fél részéről lett volna igény.

Az önkormányzat

pedig finoman szólva nem állt a helyzet magaslatán. Ahelyett, hogy kezelte volna a Bulinegyed működéséből fakadó problémákat, nem foglalkozott a lakossági panaszokkal. Nem közvetített a felek közt, nem kereste a konszenzusos megoldásokat, nem készült hatástanulmány a 24 órai zárás lehetséges következményeiről, nem folyt széles körű társadalmi vita a Bulinegyed problémáinak lehetséges megoldásairól, hanem rátolta a lakosságra a döntést.

A népszavazás

elvileg a kérdés megoldásának legdemokratikusabb módja, csakhogy ebben az esetben a lakosságnak fogalma sincs, hogy milyen következményekkel jár a döntés. Ráadásul azzal, hogy folyamatosan a 24 órai zárást sulykolták, megakadályozták, hogy bármilyen más, lehetséges megoldásról is szó essen – és az önkormányzat nem tett ez ellen semmit. Néhány, magát a lakosság képviselőjének kinevező ember két rendezvény, két tüntetés és egy ügyes sajtókampány révén elérte, hogy lakosság úgy induljon neki a népszavazásnak, hogy az embereket elzárták a sorsukat érintő alapvető információktól.

Senki se mérte fel, milyen következményekkel járna a 24 órai zárás bevezetése. 

(A kép forrása: https://www.pinterest.com.au/pin/453174781235330650/?lp=true)

Ráadásul rossz kérdésre csak rossz válaszok adhatók. 

(A következő posztban innen folytatjuk.)

Az a kérdés, mit tegyél, ha nem vagy kocsmáros, csapos, szakács, pincér, biztonsági őr, ital nagykereskedő, beszállító, taxis, pizzafutár, airbnb-tulajdonos, hostess, kézműves sör-gyártó, takarító, gondnok, turisztikai szakember, szabadulószoba-tervező, vagy szabadulószoba üzemeltető, kerületi ingatlanos, az airbnb-ket topra gyúró építési vállalkozó, se kőműves, festő, burkoló, villanyszerelő vagy vizes szakember, nincs a kerületre szakosodott gyorsszervized, és nem is ilyen cégnél dolgozol, nem vagy üzlethelység-tulajdonos, vendéglátó-helyeket tervező kreatív, belsőépítész, designer, design bolt tulajdonosa vagy eladója, koncertszervező, zenész, az induló vállalkozások számára hitelt nyújtó bank tulajdonosa, se alkalmazottja, a Bulinegyed által idevonzott turistákat kiszolgáló üzletek üzemeltetője, eladója, áruszállítója, valamelyik vállalkozás könyvelője, az önkormányzati takarítócég embere, a közterület-felügyelet vagy rendőrség állományának tagja, a turistadömpinget hétről-hétre ideszállító repülőtársaságok alkalmazottja, nincs itt galériád, nem vagy  galériákban kiállító művész, se kiállítás szervező, se okosan befektető gyűjtő, nincs reklámcéged, városnéző buszhálózatod, sőt még buszsofőr se vagy.

Az itt lakók joggal teszik fel a kérdést, hogy miért kell elviselniük a kerületre hétvégenként rázúduló, mintegy 150-200 000 turistát. Pedig nem ezt a kérdést kéne feltenniük, hanem azt, hogy

miért nem érzékelik az itt lakók az itt működő vállalkozások által befizetett adókból származó többletjövedelmet?

Azért, mert a központi kormányzat szinte minden pénzt elvon az önkormányzatoktól, és csak az itt megtermelt adók töredékét osztja vissza nekik. Az így kapott pénzt pedig édeskevés ahhoz, hogy a lakosság érzékelje a Bulinegyed működéséből fakadó prosperitást. Nincsenek az utcaképet javító, a házak homlokzatának felújítását célzó pályázatok, nem épülnek mélygarázsok, nem ültetnek fákat, nem parkosítják a belső udvarokat, hogy jobb legyen a mikroklíma, az önkormányzat nem segít a kocsmák hangszigetelésében, és a zajos kocsmák mellett lévő lakások minimális önrésszel történő hangszigetelése és légkondicionálása is távoli álom csupán. Az az igazság, hogy az utcák takarítását is csak most, a választások előtt – a folyamatos lakossági tiltakozás hatására – kezdte meg az önkormányzat.

Tipikus, önkormányzati kezelésben lévő belső-erzsébetvárosi lakóház. A kerület így nézett ki a Bulinegyed előtt – és az önkormányzatnak jelenleg is erre van pénze. Külső forrás után kell nézni, ha nem akarjuk, hogy lepusztuljon a kerület.

Nézzünk szembe a tényekkel: a Bulinegyed legfeljebb az ötéves ciklusok végén kaphat jelentősebb segítséget az önkormányzattól. Igen, régen rendszeresek voltak a házak felújítását célzó pályázatok, de ehhez a kerület ingatlanvagyonának kiárusítása biztosította a fedezetet – és mára már alig maradt valami, amit el lehetne adni. A kassza kiürült. 

A megoldást az ezerszer elátkozott Bulinegyed jelenti. Az itt működő vállalkozások nagy része jelentős kölcsönöket vett fel az induláshoz, és alapvető érdeke, hogy hosszú távon, zökkenőmentesen tudjon működni. Azt azért minden vállalkozó látja, hogy a működése érezhető terheket ró az itt lakókra, és jó részük hajlik rá, hogy enyhítse ezeket.

A mi házunkban

6 airbnb és 5 kocsma van. Ez természetesen több szemetet, nagyobb koszt, több lifthasználatot, stb jelent. Ezért

megegyeztünk az airbnb-kkel, hogy magasabb közös költséget fizetnek,

amiből nem csak a plusz kukát, a megemelkedett áramfogyasztást, a heti ötszöri takarítást tudjuk fizetni, hanem a ház folyamatos felújításában is komoly segítséget jelent. Felújítottuk a liftet, újrafestettettük a belső homlokzatot, rendbehozattuk és újra burkoltattuk a függőfolyosókat és az udvart – gyakorlatilag folyamatosan karban tartjuk a házat.

Tegyük hozzá, a házban csend és nyugalom van, mint arról már egy korábbi posztban szó esett.

Ráadásul

sikerült megegyeznünk a kocsmákkal, hogy ők fizetik a ház körüli járdaszakasz hétvégenkénti takarítását,

tehát a leghúzósabb időszakban sem kell a Bulinegyed működésének következményeivel szembesülnünk.

A Bulinegyeddel való szimbiózis eredménye

(A kép forrása: http://www.allinapartman-budapest.hu/hu/galeria) 

Mindez természetesen nem volt se gyors, se egyszerű – de meg lehet csinálni.

A lakóközösség jelenleg minden érintett fél számára elfogadható szimbiózisban él a Bulinegyeddel.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

A Bulinegyedből fakadó problémákkal a legnagyobb baj az, hogy mindenki valaki mástól várja a megoldást. Az önkormányzat a vállalkozóktól, a lakók az önkormányzattól, és így tovább. Van egy rossz hírem: senki se fogja megoldani helyettünk a problémáinkat.

Nem fognak leszállni az ég angyalai, hogy élhetővé tegyék a Bulinegyedet. Valakinek meg kell fognia a munka végét. El kell döntenünk, hogy továbbra is azt várjuk, hogy valami felsőbb hatalom tegyen rendet, vagy felelős polgárként részt vállalunk a helyzet rendezésében. Tiltakozni nem elég. Dolgozni kell.

Nem csak kerületi szinten, hanem házon belül is. Mi kb. 3 évet elvesztegettünk azzal, hogy megkíséreltük rászorítani a közös képviselőnket, hogy rendszabályozza meg az airbnb-ket. Viszonylag későn értettük meg, hogy a közös képviselő, rendőrség, önkormányzat, stb segítséget nyújthat, de nem fogja megszüntetni a gondokat.

A közös képviselő például segíthet elérni, hogy az airbnb-k, vagy a házban lévő üzlethelyiségek tulajdonosai magasabb közös költséget fizessenek. Azt viszont a lakóközösség látja, hogy ezt a pénzt mire érdemes fordítani: hány újabb kukát kell beállítani a több szemét miatt, milyen napokon és hol kell a házban plusz takarítás, vagy milyen ütemben érdemes felújítani a fokozott igénybevétel miatt a liftet, folyosókat, lépcsőházat, belső homlokzatot, udvart. 

A Gozsdu-udvar régen. Ezt akarjuk vissza?

(Forrás: http://fotolexikon.blogspot.hu/2008/12/)

Ha egy vállalkozás folyamatosan áthágja az együttélés szabályait, a hatóságok tudnak segíteni. De a folyamatot a lakóknak kell elindítani, és nem lehet várni, hogy az összes csatát a rendőrség, a munkavédelem, önkormányzat, ÁNTSZ, stb vívja meg helyettünk. Egy-egy hatósági látogatást követően nekünk kell felvenni a vállalkozóval a kapcsolatot, normalizálni a helyzetet, és olyan mederbe terelni a vállalkozás és a lakóközösség viszonyát, hogy abból hosszú távon zökkenőmentes együttműködés legyen.

Az önkormányzat

nem fogja megoldani a Bulinegyed problémáit. Egyfelől, mert a kerület jóval nagyobb, mint a Bulinegyed, és az önkormányzat elsődleges feladata a több, mint 60 000 fős kerület napi működésének biztosítása. Másfelől azért, mert az önkormányzat csak faék egyszerűségű, központi megoldásokra képes, viszont a Bulinegyed működéséből fakadó gondok végtelenül összetettek.

Ráadásul a Bulinegyed nem egységes massza, hanem számtalan mikrokörzet összessége, és ezek mindegyike speciális problémahalmazzal rendelkezik, amikre helyben kell megoldásokat találni. Minderre az önkormányzatnak nincs se pénze, se ideje, se embere, se kapacitása.

A vállalkozók

örömmel segítenek, de a vállalkozások fő profilja nem a lakók közérzetének javítása. A vállalkozók több kísérletet tettek a Bulinegyed normalizálására, de kellő lakossági támogatás híján ezek mindig elhaltak. A vállalkozások szívesen biztosítanak pénzt, eszközöket egy-egy probléma megoldására, de alapvetően elhibázott az a lakossági elvárás, hogy a vállalkozások egyedül oldják meg a lakók problémáit. Ehhez a lakosság aktív részvétele is kell.

Vagy inkább ez a cél? A Gozsdu-udvar ma.

(Forrás:http://budapest.lecool.com/place/gozsdu-udvar/)

A lakóknál

senki se érzékeli jobban a gondokat, és ők tudják megtalálni a legoptimálisabb megoldásokat – ugyanis az ő bőrükre megy a játék. Nekik kell kisakkozni, mi lesz számukra a legjobb, mindenki más (önkormányzat, vállalkozások, közös képviselő, takarító, gondnok, stb) csupán a megvalósításban tud segíteni.

A Bulinegyed kialakulása

gyökeresen megváltoztatta az addigi viszonyokat. Régen bőven elegendő volt, ha hét közben takarítottak. Hétvégén legfeljebb annyi történt, hogy a nénikék kipucolták a cipőjüket, és elmentek templomba. Most viszont a csütörtöktől hétfőig tartó időszak a leghúzósabb.

Mi péntek-szombat-vasárnap minden nap takaríttatjuk a leginkább igénybe vett területeket, és hétfőn pedig az egész házat. Néhány feladatra új embereket szereztünk. Megszerveztük, hogy a kocsmák biztosítsák a ház körüli teljes járdaszakasz takarítását. Megbeszéltük a hajléktalanokkal, hogy tartsanak rendet a környezetükben – és működik.

Alkalmazkodtunk a helyzethez, és kiszűrtük a problémák zömét. Megtanultunk együttműködni a Bulinegyeddel, és előnyt kovácsoltunk a megváltozott körülményekből.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

A bulituristák nem csak Budapesten jelentenek gondot. A problémát mindenhol másként kezelik. Nézzünk három lehetséges megoldást.

Belfastban

állítólag a kemény kéz dívik – legalábbis egy újságíró kolléga azt mesélte, hogy ott nem sokat szórakoztak az utcán éneklő csapattal. Villámgyorsan megérkezett egy Crime Stoppers furgon, kipattant belőle a nagy csapat feketébe öltözött kommandós, kutyákkal, összeverték a srácokat, majd beterelték őket a kocsiba, és elhúztak velük.

Tudom, hogy most sokakban elégedetten felsóhajt a lelkük mélyén élő házmester, de képzeljük el egy pillanatra a Bulinegyed szűk utcáinak forgatagában az éneklő bulituristákat araszolva üldöző rabszállítót.

(A kép illusztráció. Forrás: https://kepek.444.hu/2016/10/06/orban-elott-paradezott-a-tek-a-metroban) 

 Bécs

Belfasthoz képest bulimennyország. A záróra után az utcára szorult ismerőseim természetesen közterületen csapatták, ami hosszú távon nem bizonyult jó ötletnek, mert hirtelen 7-8 vödör vizet kaptak a nyakukba, amitől persze rendesen lelohadtak. A módszer egyébként nem új keletű, sőt humánusnak is mondható, hiszen a századfordulón még az éjjeliedények tartalmát öntötték a szűk utcákon bóklászó gavallérok nyakába az éjjeli nyugalmukban megzavart polgárok, akik nem tudtak aludni a macskaköveken kopogó cipők zajától.

Jelzem, a módszer mégse lehet eredményes, ha egy utcában legalább 7-8 lakó szobájában minden este ott figyel a gondosan bekészített vödör víz. Ez legfeljebb feszültség levezetésnek jó.

Berlinben

ugyanerre a problémára egész máshogy reagáltak. Ott egy teret szálltak meg a nyári estén sörözve beszélgető fiatalok, akikre a lakók természetesen kihívták a rendőrséget. A rendőrség villámgyorsan megérkezett, egy idős, elhízott, civil ruhás zsaru személyében. Sorra járta a csoportokat, mindenkihez leguggolt – bár ez láthatóan komoly gondot okozott neki – és nagyon udvariasan megkérte a lányokat-fiúkat, hogy ne itt dumáljanak, mert zavarják a lakók pihenését. Kb. 15 perc múlva üres volt a tér.

Ha lehet, én ezt a megoldást pártolnám.

Budapesten

persze elképzelhetetlennek tűnik, hogy emberi hangon rendezzük a problémáinkat. Amikor kiderült, hogy meg szoktam kérni a hangosabb bulituristákat, hogy csendesedjenek el, egy néni lelkesen felajánlotta, hogy átküld nekem egy vaskos angol kifejezéseket tartalmazó listát, amit a barátnője állított össze. „Én ezeket szoktam ordítani nekik” – mondta büszkén, majd szomorúan hozzátette: – „Tudná, miket szoktak visszakiabálni.”

Mert azok a kifejezések is rajta voltak a barátnőjétől kapott listán.

(Forrás: http://www.insightepe.com/?page_id=143)

Az a helyzet, hogy a bulituristák jelentős része hajlik az emberi szóra – persze, ha elküldik őket az anyjukba, akkor hasonló hangnemben válaszolnak. De amikor udvariasan kérik őket, akkor működésbe lépnek az európai reflexek, és végtelenül előzékenyen viselkednek – és érdemes erre alapozni a kommunikációt.

 (A következő posztban innen folytatjuk.)

Nyugodt, csendes estéket szeretnénk, illetve azt, hogy a bulituristák ne zavarjanak minket. Ez jellegzetesen az a műfaj, amikor az eredményesség számít, és nem az, hogy megmutassuk, milyen karakán legények vagyunk.

A probléma

már a 19. században is létezett. Gondolom, mindenkinek megvan, hogy „de a kocsma bezzeg hangos… a legények kurjongatnak, szinte reng belé az ablak”. A helyzet nem változott, és ahhoz képest, hogy általános iskolai tananyag, elég kevés embernek jön át az üzenet – szóval a magyartanítás hatékonyságán lenne mit csiszolni. A legtöbb esetben nem a felháborodott pampogás, hanem az „Isten áldja meg kendteket” típusú kommunikáció jön be.

Sose téveszd szem elől a célt. Nem azért szólsz, hogy megmutasd, ki az úr a háznál, hanem azért, hogy nyugodt estéd legyen. Úgyhogy

tedd félre az egódat,

és ne törjön le, ha elsőre nem megy át az üzenet. Nyugodtan ballagj oda másodszor is, ha kell. Értem én, hogy No pasaran, meg minden, de inkább maradj higgadt, tárgyszerű, kedves. Ha ez hosszabb távon se hozza meg a kívánt eredményt, akkor vesd be az előző posztban ismertetett megoldásokat. 

Ki szóljon?

Lehetőleg az, akit zavar a zaj. Ne várjunk arra, hogy egy lakótársunk oldja meg helyettünk a problémát. Akár egy negyven kilós nő is odamehet, mert nem az a kérdés, ki megy oda, hanem az, hogy hogyan. Csak egy példa. Egy péntek délután arra értem haza, hogy két emelettel lejjebb nyolc megtermett észak-német buliturista vigad a gangon. Nem ígérkezett könnyű esetnek, mert már elég magas volt a maligánfok, de nyár lévén semmi kedvem se volt csukott ablaknál tölteni a hétvégét, úgyhogy leballagtam.  Köszöntem, és megszólítottam őket:

– Kérem, uraim…

– Mi van? – röffent fel az egyik hegyomlásban a pia, és megindult felém. Felszívtam magam, mert láttam, hogy kemény menet lesz, de ekkor a haverja félretolta.

– Állj. Azt mondta, uraim. – Azzal hozzám fordult. – Miben segíthetek?

Innen sínem volt a dolog. Elmondtam, hogy ez nem hostel, sok lakó él a házban, kértem, legyenek csendesek, mert pihenni szeretnénk, és ha bulizni akarnak, ott vannak a kocsmák, válasszanak maguknak kedvükre valót.

Egész hétvégén lábujjhegyen közlekedtek. Az emberek többsége meglepően készséges, amikor emberi hangon szólnak hozzá.

Hogyan kezdjük?

Első lépésként mindig kérdezzük meg, ki a csoport vezetője. Egy embert mindig könnyebb kezelni, mint ha egy csoporttal állunk szemben. Innentől az ő felelőssége lesz, hogyan viselkednek a társai, és a többiek is hallgatni fognak rá. Ez egy olyan dolog, amire viszonylag későn jöttem rá, de lényegesen könnyebbé teszi a párbeszédet.

Mikor szóljunk?

Az első pillanatban, mielőtt még felszívnánk magunkat. Akár bulituristákkal, akár a szállásadókkal/kocsmárosokkal van gond, a legkisebb problémát is azonnal jelezzük. Ne várjuk meg, hogy elmérgesedjen a helyzet, inkább előzzük meg a konfliktust. Fölösleges a négy fal közt gubbasztva hergelni magunkat. A „tudod mit Farkas, B+ a fűnyíródat!” típusú kommunikáció nem lesz eredményes. A Bulinegyedben pont azért feszülnek egymásnak az indulatok, mert

nincs folyamatos kommunikáció a lakók és a vállalkozók, illetve a lakók és az önkormányzat között.

Merjük jelezni a problémánkat, és kérjünk. A kérés jóval hatékonyabb, mint ha követelőzünk. Az agresszió agressziót szül, a kérés és a kölcsönös tiszteletadás viszont elvezet a megoldáshoz. Persze nem olyan látványos, mint az árokásás, de sokkal célravezetőbb. Ha valamit, azt megtanulhattuk az elmúlt, közel három évtizedben, hogy az árokásással csak egyre mélyebbre kerülünk a gödörben.

(A következő posztban innen folytatjuk.)