TÚLÉLNI A BULINEGYEDBEN - MŰKÖDŐ MEGOLDÁSOK

2018.nov.22.
Írta: Syllabux 16 komment

DÍLEREK A BULINEGYEDBEN

Évente egyszer-kétszer megjelenik a sajtóban egy cikk, hogy a rendőrség sikeresen lekapcsolt pár dílert/drogost a Bulinegyedben. A rendőrségi mutatók javulnak, a polgár is elégedetten kattint a következő posztra – mi pedig tovább kerülgetjük ugyanazokat az arcokat, akiket tegnap.

sam_7359.JPG

A Bulinegyed dílereivel kapcsolatban szinte mindig elhangzik, hogy valójában a turisták lehúzására szakosodott kamudílerek, akik fű helyett majorannát, kokain helyett sütőport sóznak a vevőikre – úgyhogy nem is igazi bűnözők, és fölösleges abajgatni őket. Persze össze lehet kacsintani a rendőrséggel és az olvasóval, mondván, hogy nem különösebb gond, ha hétvégén nem tud betépni néhány narkós brit turista, csak éppen hiba.

Igaz, hogy az ilyen típusú szórakoztatóipari centrumokban akkor is lesznek könnyű drogok, ha a mindenkori rendőrkapitány cilinderben ugrál az ágy alatt. Nem beszélve arról, hogy mennyire álságos bevezetni Európa egyik legkeményebb drogtörvényét egy olyan országban, ami hungarikummá tette a pálinkafőzést. Ráadásul a világ a drogliberalizáció felé halad. Ha azt akarjuk, hogy kevesebb ember üsse ki magát, akkor építsünk olyan társadalmat, amit a polgárok jelentős része nem csak úgy képes elviselni, hogy hétvégenként szétcsapja magát.

Viszont országimázs szempontjából nem a legszerencsésebb, hogy az utcai dílerek a hatóságok asszisztenciája mellett ugyanúgy lehúzzák a turistákat, mint valami belvárosi kocsmában, ahol százezres számlákat akarnak kifizetni velük. 

Még nagyobb gond az utcai drogkereskedelemmel (és ha már itt tartunk: az utcai prostitúcióval is), hogy az utcán folyik. Ráadásul nem a vevő keresi meg a dílert, hanem a díler megy oda mindenkihez, akiben potenciális kuncsaftot lát – és ha egyszer ráakaszkodott, tapad, mint a csiriz: ugyanúgy nem száll le róla, mint azok a batyuzók, akik karácsony táján megszállják a várost, és kesztyűt, kést, ágyneműt vagy ájfónt igyekeznek rásózni a nagyérdeműre.

További problémákat szül, hogy ezek az arcok egy idő után a saját területükként kezelik az utcát. Mindennaposak a súrlódások az ott lakók és dolgozók, illetve a szűk utcákon falkába verődött dílerek között, és borítékolható, hogy a konfliktus nem reked meg a jelenlegi szinten. A helyi folklór több súlyos bűncselekményt is ezekhez a srácokhoz köt. Az, hogy az itteni dílereknek FB-oldalt csinált valaki, vagy az, hogy a Kazinczy utcában több helyen nagy betűkkel felfújták: ALL DRUGS ARE FAKE HERE (SZART KAPSZ NEM SZERT), jól mutatja, milyen tarthatatlannak érzik az itt lakók és dolgozók a mostani állapotokat.

dealer1.jpg

A Night Mayor Budapest egyesület matricája a Bulinegyedben

Persze lehet borzongni azon, hogy elcsúfították az úttestet, de az az igazság, hogy aki ezt felírta, a kerület hőse. Ő ugyanis – a rendőrséggel ellentétben – tett valamit az utcai narkóterjesztés ellen. Az úttestre felfújt feliratok jelzik, milyen tarthatatlan a jelenlegi állapot, 

amikor az adófizető polgár kénytelen behúzott nyakkal járni, mert az adójából fenntartott rendőrség nem védi meg.

Pontosan tudható, kik viszik a bizniszt, ugyanis családi vállalkozásról van szó. A rendőrség mindent megkapott, ami az utcai dílerek elleni intézkedéshez szükséges: utcai kamerafelvételeket, az üzletben tevékenyen részt vevő taxik rendszámát, azonban semmi se történt. Pedig a jelenleg hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy ha valakit két év alatt csekély mennyiségű kábítószerrel kétszer elkapnak, azt huzamosabb időre kivonják a forgalomból. Tudom, nagy a família, de előbb-utóbb elfogynának, amennyiben a rendőrség következetesen betartatná a jogszabályokat. Ha az önkormányzat bekamerázná a kerületet, pár hónap alatt fel lehetne számolni a problémát, ahogyan a Józsefvárosban megszüntették az ott hagyományos üzletágnak számító utcai prostitúciót. Ennek sokkal több értelme lenne, mint annak, hogy évente megszerveznek egy nagy látványos akciót, ami után minden marad a régiben.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

A NAGY SZEMÉTHÁBORÚ

A Bulinegyed egyik rákfenéjét a telefonfülkék jelentik, amit részint nyilvános vécének, részint raktárnak használnak a hajléktalanok. A telefonfülkék állandó szemét és bűzforrásként színesítik a városképet. Erre rátesz egy lapáttal, hogy amikor a Magyar Telekom rendszeresen takaríttatja a fülkéket, az sokszor abból áll, hogy a fülkékben talált ürüléket, szemetet nemes egyszerűséggel kisöprik a járdára.

Pár napja is ez történt, ami azért merész, ugyanis két kamera is skubizza ezt a területet. Péntek délután a fülke üvegfelületei fényesre suvickolva csillogtak, a hajléktalanok által addig a fülkében tárolt kartondobozok ott virítottak a járdán. Hívtam a fővárosi köztereseket. Először megpróbáltak elhajtani, mondván, hogy a takarítás az FKF-re (Fővárosi Közterület Fenntartó) tartozik, de rutinróka lévén mondtam, hogy én a szemetelés tényét akarom bejelenteni, azaz nézzék vissza a felvételeket, rúgják seggbe a Telekomot, a Telekom rúgja seggbe a takarító céget, és tüntessék el ők a járdáról a szemetet. Mondták, rendben, kiküldik a járőrt, és szólnak a FKF-nek is. Szuper, probléma megoldva.

Amikor este 9 után hazaértem a szemét ott ázott az esőben a fülke mellett. A szagot nem részletezem. Megcsörgettem a köztereseket, ahol azt mondta az ügyeletes, hogy kint volt a járőr, de nem láttak szemetet. Leballagtam a kamerával, rögzítettem a helyzetet, és átküldtem nekik. Mondták, intézkednek.

Reggelre eltűnt a szemét. Tök jó, ezek szerint kint volt az FKF. Világbéke. Aztán feltűnt, hogy valaki úgy oldotta meg a problémát, hogy visszalapátolta a dobozokat a fülkébe.

Fogalmam sincs, ki volt az, de ha valamelyik önkormányzati takarító cég tette, akkor valószínűleg a Nagy Budapesti Szemétháború nyitányát láthattuk. Nem tudom meddig fog pattogni a szemét a telefonfülke és a járda (azaz a Telekom és a Főváros) között, de az a gyanúm, hogy sokáig.

Hozzáteszem, egyetlen dolog indokolja, hogy ezeket a fülkéket még nem bontották el, és ez az oldalukon lévő reklámfelület.

A Rákóczi út Astoria és a Blaha Lujza tér közötti szakaszán 11 telefonfülke és 1 nyilvános WC van.

BULINEGYED LAKÓSZEMMEL

A Bulinegyedben sokan érzik úgy, hogy ők hivatottak a lakosság véleményét képviselni – azután előbb-utóbb szembe jön a valóság. Kevesen tudják azonban, hogy készült egy átfogó kutatás Belső Erzsébetvárosról, és az ekkor felvett kérdőívből és interjúkból egyértelműen kirajzolódott, mi a belső-erzsébetvárosi lakók problémája. A megkérdezettek 69,2%-a szerint a legnagyobb gond az, hogy koszosak és büdösek az utcák, 54,8%-uk szerint a zaj, illetve 42,1% úgy látja, hogy túl lepusztult a környék.[1]

fortepan_66222.jpg(Forrás: Fortepan) 

„…hányás és húgyszag van a Rumbach Sebestyén utcán”

A Bulinegyed ellenzői leginkább azzal érvelnek, hogy a vendéglátóhelyek – lakossági megfogalmazásban: kocsmások – működése ellehetetleníti az itt élők mindennapjait. Ahogy a bevezetőben említett kutatási jelentésben fogalmazott az egyik riportalany:

„Ilyen környezetben élünk az V. kerület határán, hányás és húgyszag van a Rumbach Sebestyén utcán.[2]

„A kérdőívből kiderült, hogy a legnagyobb probléma, hogy nincsenek parkok, és az utcán is kevés a zöldfelület, ráadásul az utcák koszosak, és büdösek. E mellett túl nagy a zaj, nem lehet parkolni és a környék túlságosan lepusztult. (…)

Elsődleges, és minden interjúban megjelenő probléma a kutyapiszok, és az utcák koszossága volt. Emellett a levegőre, forgalomra, köztisztaságra, a hajléktalanságra, a parkolás megoldatlanságára, valamint a városnegyed átalakulására panaszkodtak a lakók” – írják a kutatási jelentés szerzői.[3]

Mindez azért is kínos, mert

“A kerületben sok külföldi megfordul,

amit itt látnak, meghatározza egész Budapest megítélését.”[4]

Tegyük hozzá, a hétvégenként a Bulinegyedbe látogató 150-200 000 ember többsége valószínűleg elégedett az itteni állapotokkal. Ma a Bulinegyed jelenti Budapest legfőbb turisztikai vonzerejét. A fenti vélemények azért érdekesek, mert Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn által készített kutatási jelentés 2005-ben íródott, azaz 8 évvel a 24 órai zárást feloldó, 2013-as önkormányzati rendelet megszületése előtt. A lakók panaszai viszont akár egy mai lakossági fórumon is elhangozhattak volna. „A környéken élőkkel, és a környékre látogató hajléktalanokkal, a szórakozó fiatalokkal sok baja van az itt élőknek”[5] – írják a kutatási jelentés szerzői.

„A legtöbb lakást kiadták.

Elég sok külföldi lakik itt. (…) Ezért van, hogy a lakókat nem érdekli, mi történik a házban”[6] – mondja az egyik interjúalany, aki mintha csak a sikertelen népszavazás okait magyarázná.

Persze voltak, akik kifejezetten jól érezték magukat a kerületben. “A környéket eleinte nem szerettem, de most már nagyon megszerettem. (…) Szórakozni is szoktam itt a közelben: itt a Szóda, a Szimpla-kert, a Szimpla, a Sark, régebben a Szóda-kert. (…) Belső-Erzsébetváros egy nagyon fiatalos hely, mozgalmas, nagyon rugalmasan változnak a dolgok, jönnek-mennek az emberek, ezért nagyon mobilis érzésem van itt mindig”[7] – mondja az egyik riportalany.

’Szimplakertre néző lakás’

„Találkoztam olyan lakáshirdetéssel a Wesselényi utca 16-ban, hogy hátranéző ablak, és fotó, ’Szimplakertre néző lakás’ és emiatt drágább. (…) Ezek miatt költöznek ide sokan. Nem konkrétan a Szimpla miatt, bár még olyat is tudok, de egyáltalán, ahhoz képest, amilyen négy éve volt ez a terület, meg amilyen most, hogy tele van helyekkel, nem csak szórakozóhelyek, hanem boltok, egy csomó ilyen mozgás van, és sokkal érdekesebb lett ez az egész.”[8]

„Tudom, hogy a Gozsdu megnyitása óriási előrelépés lesz eleve, egyre több ember fog idejárni a környékre. A galériának, színháznak, kávéháznak is a közönségét fogják jelenteni az ideköltözők mindenképp, mi ezzel hosszú távon számolunk is.”[9]

A kutatási jelentés szerzői 2005-ben úgy látták, hogy „Igény van arra, hogy növekedjen a vendéglátással, kultúrával kapcsolatos intézmények száma, mivel ezek nem konkurenciát jelentenének, hanem erősítenék egymást, hozzájárulnának akár egy kis-Broadway kialakulásához is.”[10]

fortepan2.jpg

(Forrás: Fortepan)

A legfurább, hogy míg a 2005-ös lakossági panaszok szinte megegyeznek a lakók által jelzett mai problémákkal, sokan akkor még a Bulinegyed megszületésében látták a megoldást. „Csillapított forgalommal, egységesen el lehetne adni turisztikai centrumként. A parkolást mélygarázzsal kéne megoldani”[11] – javasolta az egyik riportalany, és mint látjuk, ma, a Kazinczy utca forgalomcsillapítása pont ebbe az irányba visz.

Nincs új a nap alatt. Kérdés, örülünk-e annak, amit tegnap még akartunk.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

[1] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 56. o.

[2] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 22. o.

[3] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 7. o.

[4] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 52. o.

[5] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 59. o.

[6] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 65. o.

[7] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 6. o.

[8] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 115. o.

[9] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 115. o.

[10] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 114. o.

[11] Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn: Belső-Erzsébetváros – Kutatási jelentés, 23. o.

 

KÖTELEZŐ KÖR

Az Élhető Erzsébetvárosból kivált, ÚJ7 2019 FB csoport lakossági fórumot szervezett, amire meghívták a kerületben induló, országgyűlési képviselő jelölteket. Ők elsősorban a pártjuk választási programját ismertették, de azért szó esett a Bulinegyedről is.
moldovan-laszlo-_large_-798.jpg

(A kép forrása: http://www.erzsebetvaros.hu/onkormanyzat/kepviselo-testulet-12/kepviselo-testulet-tagjai-21/moldovan-laszlo-(lmp)-57)

Moldován László, az LMP jelöltje, beágyazott kerületi képviselő. Ő elsődlegesen a turizmusból fakadó bevételeket juttatná vissza a kerületnek. Ezzel egyidejűleg a kereskedelmi törvény által előírt, felügyeleti díjat is adószerűen szedetné be.

Legalább ennyire fontos, hogy visszaadná a társasházaknak a jogot, hogy maguk dönthessenek arról, milyen vállalkozások működhessenek a házban.

A harmadik – a Bulinegyedet érintő programpontja – hogy jelentősen korlátozná a gépkocsiforgalmat a kerületrészben. Támogatná a kerékpáros forgalmat, bevezetné a behajtási díjat, és autómentesített és forgalomcsökkentett utcákat szeretne. Persze nagy kérdés, hogy ezzel mennyire szerezte meg a helyi gépjármű tulajdonosok támogatását, akik maguknak szeretnék fenntartani a kerületi gépjárműforgalom- és parkolás jogát – bár minden más gépkocsit szívesen kizárnának kerületből.

soproni_tamas_fit_1200x10000.jpg

 (A kép forrása: https://hirtv.hu/video/194426)

Soproni Tamás, a Momentum jelöltje, a parkolással kezdte. A foghíjtelkek hasznosításán túl olyan megállapodást kötne az irodaházakkal, hogy a lakók este 6 után használhassák a parkolóikat. Persze kérdés, mi lenne reggel.

A Bulinegyedben nem tiltással oldaná meg a problémákat, hanem a lakókkal és a vállalkozókkal történő egyeztetést követően alakítaná ki a szabályozást.

Ugyanakkor a Bulinegyed egy részét áttelepítené a Csepel-sziget északi részére, ahová a reptérről olcsó buszjáratokkal szállítaná a brit bulituristákat. Annak módját, hogy miként különítené el őket a többi turistától, illetve, hogy mi legyen azokkal a bulituristákkal, akik esetleg megnéznék a Bulinegyedet, nem részletezte.

Feloldaná a szórakozóhelyeken a dohányzás teljes tilalmát. Elképzelése szerint a szórakozóhelyeken dohányzó termeket kéne kialakítani, de nem tudtuk meg, hogyan oldaná meg technikailag a többi helyiség füstmentesítését, illetve a dohányzó helyiségek füstjének elvezetését.

olah.jpeg(A kép forrása: http://nepszava.hu/cikk/1012765-az-embereknek-eleguk-van) 

Dr. Oláh Lajos, a DK képviselő jelöltje, a felügyeleti díj beszedése mellett, új különadókat vetne ki a vállalkozókra.

Emellett úgy gondolja, hogy a társasházak felújítását kormányzati segítséggel kéne megoldani.

Elmondta, hogy a választókörzet jelenlegi parlamenti képviselőjeként többször kezdeményezte a társasházi törvény módosítását, azaz Moldován Lászlóhoz hasonlóan azt szeretné elérni, hogy a társasházak – a korábbi gyakorlathoz visszatérve – maguk dönthessék el, hogy milyen vállalkozások működhessenek a területükön, illetve, hogy Soproni Tamás programjával egyező módon szeretné feloldani a Bulinegyedben a vendéglátóhelyek füstmentesítését.

Végezetül odaszúrt a közönségnek, mondván, hogy ha még több ellenzéki képviselő ülne az önkormányzati képviselő-testületben, akkor októberben más döntést hozott volna a 24 órai zárásról a testület.

A fórumon részt vett még Dr. Bokros Lajos (MOMA) és Döme Zsuzsanna (MKKP). Bokros Lajos úgy gondolja, hogy az országgyűlésnek törvényi szinten kell a működés kereteit megteremteni, míg a Bulinegyed helyi ügy, Döme Zsuzsanna pedig nem okozott csalódást az MKKP rajongótáborának.   

Azok a képviselők, akik kicsit mélyebben foglakoztak a Bulinegyeddel, láthatóan keverik a parlamenti (pl. társasházi törvény, dohányzás szabályozása), fővárosi (pl. behajtási díj, Bulinegyed áttelepítése) és kerületi (pl. parkolás, forgalomcsökkentés, autómentesítés, helyi adók kivetése) hatásköröket. Az végképp érthetetlen, hogy miért tartja bárki jó ötletnek, hogy a bizonyíthatóan rossz, a kerületi lakosok minimális része által támogatott, 24 órai zárással kampányoljon.

Itt tartunk. 

EGY RENDŐRSÉGI INTÉZKEDÉS ANATÓMIÁJA

A Bulinegyedben visszatérő panasz, hogy a hatóságok nem hajlandóak intézkedni a közterületen csapatban csapató bulituristákkal szemben. A hatóságok részéről erre az a válasz, hogy nincs se elegendő emberük, se elegendő eszközük a helyzet kezelésére – amiben nagy valószínűséggel az anyagi eszközök is beleértendők.

Aki követi a blogot, tudja, hogy nem vagyok híve az erőteljes hatósági fellépésnek, mert szerintem fölösleges keménykedés nélkül is el lehet intézni a dolgokat.

A posztban közzétett felvételnél mindeni kapcsolja ki az esetleges politikai szimpátiáját. Azért ezt az esetet elemzem, mert ez volt kéznél.

Tisztában vagyok vele, hogy a Rákóczi útnak ez a szakasza már nem a Bulinegyed, hanem a szomszédos kerület. Viszont határos a Bulinegyeddel, és a felvételen látható tömeg jóval nagyobb, mint bármely brit legénybúcsú-csapat. Tehát nagyon sok szempontból alkalmas arra, hogy megnézzük, képes lenne-e kezelni a rendőrség a Bulinegyedben elszabadult zajos csoportokat.

Hozzáteszem, minden rendőri akció alapja a túlerő. Ez ebből a videóból is lejön. További érdekessége a felvételnek, hogy a rendőrök – az eddig gyakorlattal szemben – most nem oszlatták szét a tömeget. Ezúttal nem szólították fel őket, hogy hagyják el a területet, és nem biztosítottak számukra menekülőutat, hanem – a hadtörténet Hannibáltól a második világháborúig terjedő hagyományait követve – körbezárták őket, és felmorzsolták az ellenállásukat.

hannibal.jpg

  (A kép forrása: https://hu.pinterest.com/Jeanbar94/guerres-puniques-carthage/?lp=true)

Ha az a kérdés, hogy a budapesti rendőrségnek megvannak-e az erőforrásai arra, hogy szeparáljon egy olyan csoportot, ami a megítélése szerint nem tartja be az együttélés szabályait, és intézkedjen vele szemben, illetve, hogy képes-e sikeresen végrehajtani egy ilyen intézkedést, a válasz egyértelműen igen.

Tegyük hozzá: ha megvan a hatóságban a kellő akarat.

Azt már ki-ki döntse el maga, hogy miért a videóban szereplő esetben érezték úgy a hatóságok, hogy lépniük kell, és miért nem került erre sor egyetlen olyan alkalommal sem, amikor a Bulinegyedben élők kérték, hogy az adójukból fenntartott rendőrség ilyen módon intézkedjen a nyugalmuk érdekében.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

A NÉLKÜLÖZHETETLEN NYELVTUDÁS LEGENDÁJA

Lehet fikázni a #metoo kampányt, de Budapest jobb hely lett, mint előtte volt. Erre a héten jöttem rá, amikor egy orosz (vagy ukrán) pár veszekedését látva megálltam.

metoo.jpg

(A kép forrása: https://twitter.com/paulalaracroft)

Nem csak én álltam meg: rajtam kívül még hárman figyelték, hogyan alakul a helyzet. Még nem tartott ott, hogy az ember közbe akarjon lépni, de már túl volt azon a határon, hogy elmenjen sima nézeteltérésnek. A nő vadul chatelt a mobilján, a pasi próbálta lebeszélni, róla. Ahhoz messze álltam, hogy pontosan értsem, mi a gond, de egyértelmű volt, hogy a nő olyasmit csinál, amit a pasi nagyon nem akar.

Amikor a férfi átölelte a csajt, aki erre rugdosni kezdte a sípcsontját, egyértelmű lett, hogy ez nem fog békésen rendeződni. Keresgélni kezdtem az agyamban az az öt orosz mondatot, amivel úgy tudom leállítani őket, hogy ne éleződjön a konfliktus (ami mutatja, hogy az utóbbi évtizedekben kicsit berozsdásodott az orosztudásom, de ezzel talán nem vagyok egyedül), mikor a pasi megszerezte és zsebre vágta a nő mobilját. A jelenetet figyelő egyik srác ebben a pillanatban megindult a pár felé, és vele együtt én is, hiszen több embernek nagyobb a visszatartó ereje.

metoo1.jpg

(A kép forrása: https://twitter.com/paulalaracroft)

A srác odaállt az orosz férfi elé, és ékes angolsággal ennyit mondott:

– No! In Hungary no!

Az üzenet átment, mert az orosz megtorpant. Valamit magyarázni próbált, de a srác, folyamatosan hajtogatta:

– In Hungary no! In Hungary no!

Kezet rázott az orosszal, hogy az lássa, nincs gond, bemutatkoztak, de valahányszor az orosz a nő felé próbált fordulni, a srác megismételte:

– In Hungary no! In Hungary no!

metoo2.jpg

(A kép forrása: https://twitter.com/steveasprey/status/899281129135640576)

A nő közben kihasználva, hogy a társa keze foglalt, kiemelte a mobilt a fickó zsebéből, és elhúzott. Amikor az orosz megkísérelt utána menni, a srác elé állt, és kommunikációs stratégiát váltott:

– No problem! – mondogatta vég nélkül.

Egy idő után valóban nem volt, mert a csaj eltűnt szem elől. Az orosz még tipródott kicsit, de feladta és elindult az ellenkező irányba. A srác rám kacsintott, és csak ennyit mondott:

– Ezt itt ne. Szeretem Magyarországot!

A legszebb, hogy pár szavas nyelvtudással is lazán megoldotta a helyzetet.

Tudjuk, hogy a szórakozóhelyek egy részére vigyázó Blue Team rendszeres angol nyelvtanfolyamot tart az embereinek. Azt is tudjuk, hogy az önkormányzat fizeti a közteresek angol nyelvtanfolyamait – és talán már a kerületi rendőrökét is. Tény, hogy minden fillér jó helyre megy, amit nyelvtanfolyamra költünk.

Ugyanakkor annak a közteresnek vagy rendőrnek, aki nem megy oda a Bulinegyed utcáin csapató turistákhoz, és csendesíti le őket, nem a nyelvtudása hiányzik, hanem a töke.

metoo3.jpg

(A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/575897871092100934/?lp=true)

(A következő posztban innen folytatjuk.)

HAJLÉKTALANOK A BULINEGYEDBEN

A hajléktalankérdés rendkívül összetett. Nem csak Budapesten, más nagyvárosokban is. A problémával foglalkozó szakemberek legfeljebb segíteni tudnak az utcán élőknek, az alapvető gondjaikat megoldani nem, úgyhogy ez a poszt nem akarja megmondani a tutit. Ugyanakkor a téma az utcán hever. Sőt nem csak hever, hanem ott él, ennek minden látható jelével és következményével.

buli_4.jpg

 (A kép forrása: https://www.facebook.com/hetibetevo/)

A Bulinegyedben bőven találunk példát arra, hogy a legjobb szándékkal indított akciók is komoly feszültségeket kelthetnek. A Heti Betevő Egyesület 2013. decemberében indult: a Bulinegyedben dolgozó szakácsok a vendéglátóhelyeken kihelyezett perselyekben gyűjtöttek pénzt a hajléktalanok élelmezésére. Az első alkalommal 50 adag ételt főztek a Kisüzem szakácsai, amit a Klauzál téren osztottak szét a rászorulóknak. Azóta minden vasárnap osztanak ételt.

Mindez lakószemmel korántsem ekkora öröm. Állandó panasz, hogy a Heti Betevő odaszoktatta a hajléktalanokat a Klauzál térre, és azok megszállták a környéket. Nyáron rendszeresen lehetett találkozni a hajléktalanok nyomaival, de az ott lakók az utcán vizelő, székelő hajléktalanokba is gyakran belefutottak. Mindezt úgy, hogy a Klauzál téren ingyenes a nyilvános WC. Csak sokszor az odáig vezető 50 métert nem sikerül megtenni. A bokrok közelebb vannak. Tegyük hozzá, hogy a Klauzál tér a Bulinegyed egyetlen játszótere.

buli3_1.jpg

 (A kép forrása: https://www.facebook.com/hetibetevo/)

Akik a Bulinegyedben élnek, pontosan tudják, hogy a hajléktalanok legalább akkora gondot jelentenek, mint a bulituristák. Amikor kialakult erről egy kisebb vita a Facebookon – néhányan azon az állásponton voltak, hogy humánus okokból legyünk elnézőbbek a hajléktalanokkal – pillanatok alatt elszabadultak az indulatok, és ez végül az alábbi axiómában csúcsosodott ki:

„Mindenkit utálunk, aki az utcán szarik!”

Amivel nehéz lenne vitatkozni.

Az se volt öröm, amikor egy hajléktalan beköltözött a házunkba. Egyszer behúzódott a lépcsőházba – egész nap szakadt az eső – és nem volt szívem kizavarni az ítéletidőbe. Hiba volt. Csak annyit kértem tőle, hogy amikor elmegy, ne hagyjon nyomot maga után. Amire persze szart. A szó legszorosabb értelmében.

Hogy igazán szép legyen a sztori, ezek után valamiért beleette magát az agyába, hogy ő a házunkban lakik. Volt olyan nap, hogy ötször raktuk ki, vághattuk ki a vackát, számolhattuk fel az élelmiszer raktárát, moshattuk fel a nyomait. Akárhányszor kitessékeltük, visszajött. Végül a rendőrök vitték el. Amikor a humánum és a kétnaponta végigfosott lépcsőház problémája került mérlegre, az utóbbi jóval többet nyomott a latban.

Egyfelől igaz, hogy nem lehet egy lakóközösségre terhelni egy hajléktalan elszállásolásának megoldását. Másfelől minden ház el tud tartani egy hajléktalant – el tudja látni, pénzzel, ruhával, élelemmel – és messze nincs annyi hajléktalan a kerületben, mint amennyi ház van. Talán érdemes lenne elindulni ebbe az irányba.

buli7.jpg

 (A kép forrása: https://www.facebook.com/hetibetevo/)

A hajléktalanok többségével lehet, és érdemes beszélni. Nem akarom osztani az észt – sem az utcán élőknek, sem a velük foglalkozó szociális munkásoknak –, mert aki már látott közelről hajléktalant, az pontosan tudja, hogy vannak jobb és rosszabb időszakaik. De mi például meg tudtuk beszélni, hogy tartsanak rendet maguk körül az utcán, ami több-kevésbé működik, sőt arra is rá lehet venni őket, hogy takarítsák a járdát, ha már egész nap ott héderelnek. Mindez persze folyamatos kommunikációt igényel, de még olyan hajléktalan is van, akik beszerzett egy partvist, és az a brandje, hogy ő takarít.

sam_7104.JPG

Hogy teljes legyen a kép: az igazsághoz tartozik, hogy rendszeresen ellopják a partvisát – azután vagy visszaszerzi, vagy beújít egy másikat.

Mint a bevezetőben jeleztem, a hajléktalan kérdést nem ebben a posztban fogjuk megoldani - de talán segít abban, hogy megértsük: a probléma sokkal sokrétűbb és árnyaltabb annál, mint ahogy akkor látjuk, amikor elmegyünk mellette.

buli1_5.jpg

 (A kép forrása: https://www.facebook.com/hetibetevo/)

(A következő posztban innen folytatjuk.)

NÉPSZAVAZÁS A BULINEGYEDBEN

Túl vagyunk az értelmetlen népszavazáson. Az egyik előzetes közvélemény-kutatás szerint decemberben megkérdezett kerületi választópolgárok 40%-a azt mondta, hogy elmenne szavazni, és 70%-uk a 24 órai zárást mellett voksolt volna. Azok a politikusok, akik a mért adatok ismeretében támogatták a 24 órai zárást, abba a hibába estek, hogy

összetévesztették a választók véleményét a választók akaratával.

buli_3.jpg

(A kép forrása: https://index.hu/belfold/2018/02/18/bulinegyed_nepszavazas_eredmeny/)

Én persze nem láttam a kérdőíveket, de az, hogy a népszavazáson a szavazásra jogosultak 16,9%-a vett részt, és a 24 órai zárás támogató szavazatok aránya még így is alig 66,08% volt, jelzi, hogy – bár volt ilyen irányú törekvés –, ezt a döntést hiba lett volna előzetes felmérésekre alapozni.

Mivel az egész kerület szavazott, az önkormányzat jelezte, hogy a népszavazás érvényességétől függetlenül figyelembe fogja venni a 24 órai zárást támogató szavazatokat. Épp ezért fontos kiemelni, hogy még

a Bulinegyedben lévő szavazókörökben is csupán 2 helyen érte el a 20%-ot a szavazásra jogosultak körében a 24 órai zárás támogatottsága.

Ezt azt mutatja, hogy a Bulinegyedben élők döntő többsége nem a 24 órai zárást tartja a Bulinegyed működéséből fakadó problémák megoldásának. Bár a kudarcba fulladt népszavazást követően egyesek azzal magyarázták az alacsony részvételt, hogy a nagypolitika leszoktatta az embereket arról, hogy maguk döntsenek az őket érintő kérdésekről, ez rossz megközelítés. Az internet adó elleni tüntetések és a budapesti olimpia elleni aláírásgyűjtés sikere mutatja, hogy a jól feltett kérdésekre a lakosság aktívan reagál.

Ahogy várható volt, a 24 órai zárás hívei megkísérelik győzelemként beállítani a kudarcukat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a magát eddig demokratikusan alulról szerveződő, civil mozgalomként meghatározó csoport végre bejelentette, amit a jelekből tudni lehetett, bár ők eddig tagadták: a népszavazást követően politikai mozgalomként folytatják. Ezzel értelmet nyert a csoport szektás, agymosásszerű belső kommunikációja, a megoldást keresők kiirtása a csoportból, az, hogy miért zárkóztak el folyamatosan a párbeszédtől, és miért feküdtek következetesen keresztbe a működő megoldásoknak. Miként a csoport arca fogalmazott: „Eddig stratégiai oka volt, hogy nem öltöttünk hivatalos formát.” Egyértelmű üzenet.

Ha innen nézem, a kerület 43 millió Ft közpénzt költött arra, hogy politikai tényezőt csináljon a 24 órai zárást zászlajára tűnő csoport vezetőiből.

Az elmúlt közel egy évet a Bulinegyed működéséből fakadó problémák megoldására is fordíthattuk volna – ahelyett, hogy semlegesíteni próbáljuk a Bulinegyed beszántására irányuló törekvéseket. Most végre elkezdődhet a munka. A megoldás nem lesz gyors, hiszen a kérdés összetett, és a problémák szegmenseit egyenként kell megoldani. De ehhez a lakosság aktív részvétele is kell. Lehet arra várni, hogy valaki más (a vállalkozó vagy az önkormányzat) oldja meg a problémáinkat, de ez az elvárás – függetlenül attól, mennyire jogos – nem visz előbbre. Ha rágörcsölünk a sérelmeinkre, 20 év múlva is ugyanitt fogunk tartani.  

buli1_4.jpg

(A kép forrása: http://hvg.hu/kkv/20170830_elsiofokosodas_bulinegyed_szimpla_mika)

Közel egy év van hátra az önkormányzati választásokig, és a lakók, a vállalkozók és a jelenlegi képviselő-testület ugyanaz. Amennyiben ezt nem az egymással folytatott bozótharccal töltjük, hanem a problémák megoldására összpontosítunk, az eredmény látványos lesz.

 (A következő posztban innen folytatjuk.)

KÖZBIZTONSÁG A BULINEGYEDBEN

A Bulinegyedben egy-egy nyári hétvégén 150-200 000 ember is megfordul – ami egyébként évente 700 milliós idegenforgalmi bevételt hoz a kerületnek, és több, mint 3 millióval növelte a budapesti vendégéjszakák számát. A 24 órai zárást követelők ugyanakkor előszeretettel nevezik csürhének, csordának az idelátogató turistákat, és a Bulinegyed elleni lakossági ellenállásnak köszönhetjük a sajátos zamatú bulimigráns szót is. A kerületi szórakozóhelyek egy részét biztosító Blue Team vezetőit, Balogh Andrást és Iványi Tibort arról kérdeztem, mennyire reális a Belvárost feldúló turistahordákról vetített kép.

buli_2.jpg

(A kép forrása: https://www.gites.fr/gites_mango-aparthotel-and-spa_budapest_h1061887.htm)

Balogh András: – Egy dolgot látni kell: Budapest turisztikai szempontból tipikus 3-4 napos város. Ez a hely nem tudja hosszabban lekötni az úgynevezett minőségi turistákat, mert itt nincsenek elegáns üzletsorok, azaz nem lehet shoppingolni. Ezt a négy napot viszont ki lehet tölteni azzal, amink van: a várral, a Margit-szigettel, a termálfürdőkkel, kaszinókkal és a Bulinegyeddel, de mindez csak együtt működik. Ennek egyetlen elemét sem lehet kivenni – így a Bulinegyedet sem – mert akkor jelentősen csökken a város vonzereje.

– Visszatérő érv, hogy a Bulinegyed elriasztja a minőségi turistákat.

Balogh András: – A Bulinegyedbe mindenki eljön. Nem csak a hátizsákos turisták, hanem a Kempinskiben lakó üzletemberek is. A Bulinegyedbe látogatók nagyon kis hányada az úgynevezett brit legénybúcsú-csapat.

– Ehhez képest a Bulinegyed bezárást követelők mindig az üvöltő brit hordákra hivatkoznak.

Balogh András: – Azt azért látni kell, hogy az esti városban felerősödik a zaj. Nincs forgalom, ami tompítaná, mint nappal. A másik, hogy azzal, hogy a dohányzást kitiltották a vendéglátóhelyekről, a dohányosok kiszorultak az egyébként hangszigetelt zárt terekből az utcákra, ott beszélgetnek, ami ilyen nagy tömeg esetén már érzékelhető.

Iványi Tibor: – Nagyon fontos eleme a munkánknak a csendesítés. Ugyanakkor a jogszabály pontosan meghatározza, hogy a biztonsági szolgálat csak a vendéglátóhelyen belül tehet bármit is. Az utcán kizárólag a rendőrség vagy a közteresek intézkedhetnek.

– Az sokszor elhangzott, hogy a vendéglátóhelyeken nincs gond, az utcán közlekedő csoportokkal vannak problémák. Ilyenkor mindig hozzáteszik, hogy nincs elég rendőr, se közteres. Tegyük hozzá, ezért a fizetésért embert se lehet kapni, nemhogy jól képzett szakembereket.

Balogh András: – Éppen ezért dolgoztunk ki egy modellt – egyébként külföldi példák alapján –, amit mi közösségi rendészetnek nevezünk. Ennek első eleme a közterületi biztonsági kamerarendszer kiépítése. A 8. kerületben például ennek segítségével sikerült felszámolni az időtlen idők óta megoldhatatlan problémát jelentő utcai prostitúciót és kábítószer-kereskedelmet.

Iványi Tibor: – Legalább ennyire lényeges, hogy közös járőrszolgálatot állítsunk fel. A 3 fős csoportokat egy rendőr vagy közterület-felügyelő vezetné, akinek intézkedési joga van, de segítséget kaphatnának a biztonsági szolgálatok embereitől. Így a hatóságoknak nem kellene folyamatosan magas létszámot biztosítani, viszont jól képzett, idegen nyelveket beszélő csoportok járőrözhetnének.

Balogh András: – A rendszer harmadik eleme a központi, prevenciós helyiség kialakítása. Innen figyelhetnék a biztonsági kamerákat, ugyanakkor turisztikai tájékoztató szerepet is betölthetne, és nem utolsó sorban foglalkozhatna a lakosság panaszaival. Legyen egy hely, ahol a lakosok elmondhatják, mi a gondjuk, mert így sokkal könnyebb megoldást találni ezekre.

– Azért nem csak az utcán szokott gond lenni. Az airbnb-kkel kapcsolatban legalább ennyi a panasz.

Iványi Tibor: – Igen, és a tulajdonos sokszor nem lakik ott, nem elérhető, stb. Épp ezért működtetünk egy távfelügyeleti rendszert. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk ott 0-24 órában, de ha bármi gond van, a lakók minket értesítenek, mi kimegyünk és intézkedünk. Ennek komoly visszatartó ereje van.

Hozzátenném, hogy elsődlegesen a kommunikációra építünk: tájékoztató anyagok, táblák kellenek, amelyek felhívják a kulturált viselkedésre a figyelmet, ha szükséges, beszélünk a turistákkal, és ez a legtöbb esetben elég is. A Bulinegyed biztonságos hely. Ahhoz képest, hogy hány ember fordul meg évente, a rendőri intézkedések száma statisztikailag kimutathatatlan.

buli1_3.jpg

(A kép forrása: https://24.hu/belfold/2017/10/02/tegye-ossze-a-ket-kezet-aki-eddig-jol-jart-a-bulinegyedben/)

– Mindezeken túl mit tehetne még az önkormányzat?

Iványi Tibor: – A lakossági panaszok részben jogosak. Ha egy vendéglátóhelyen egész éjjel bömböl a zene, azt szankcionálni kell. Mi nagyon sok zajszint mérésen vettünk részt – kötelező rendszeresen mérni a zajszintet – és nem egy esetben nappal történt a mérés, amikor zárva volt az adott hely. Ezt így nem lehet csinálni. Az önkormányzatnak élnie kell a törvény által már most is biztosított hatósági jogköreivel. Ez önmagában is jelentősen csökkentené a gondokat.

(A következő posztban innen folytatjuk.)

MIT MOND A KÉPVISELŐ-TESTÜLET?

Hétvégén Erzsébetváros népszavazáson határoz arról, hogy bedönti-e a Bulinegyedet, vagy sem. A kerület lakossága úgy fog voksolni, hogy az önkormányzat semmiféle felmérést sem készített a várható következményekről, és nem ismertette meg a lakossággal a lehetséges alternatívákat – azaz a választópolgárok gyakorlatilag fejest ugranak a vaksötétbe.

Megkerestem a testületi ülésen a 24 órai zárás mellett szavazó képviselőket, a népszavazás ötletgazdáját, illetve a kerületi Fidesz országgyűlési választásokon is induló erős emberét, Bajkai István alpolgármestert, hogy mondják el, milyen kidolgozott, közép- és hosszútávú terveik vannak a kerületrész fejlesztésére, ha a Bulinegyed eltörlése mellett dönt a népszavazás.

buli1_2.jpg(Ilyen volt - ilyen lett. A kép forrása: https://www.facebook.com/bpbulinegyed/)

Tisztelt Szűcs Balázs! Önnek, mint a 24 órai zárást támogató képviselőnek, illetve a PM-nek, milyen kidogozott közép- és hosszútávú terve van Belső-Erzsébetváros fejlesztésére abban az esetben, ha bedől a Bulinegyed?

Szűcs Balázs: – Több mint 10 éve vagyok református lelkész és ez alatt a 10 év alatt több olyan jelenséggel találkoztam szolgálataim során, amelyek szinte minden embernél előfordultak. Az egyik ilyen jelenség, hogy az emberek nagy része folyamatosan csak reagál mindarra, ami történik vele: legtöbbször beletörődik mindabba, ami körülötte van. A legritkább esetben kezdeményez és próbálja megváltoztatni mindazt magától, amit tud, és ami lehetséges. Mindig jó látni azt, ha segítséggel felfedezi magában az ember az erőt és valami más módon kezd élni.

Három éve vagyok képviselő és szomorúan látom, hogy lakóhelyemmel, Erzsébetvárossal is pontosan ugyanez a helyzet: mindig csak „történik valami” velünk ebben a kerületben, amihez mindig csak alkalmazkodik a kerület: elveszik az iskoláinkat, egyre több ember költözik el a kerületből, kialakul a „Bulinegyed” a szemünk előtt, elkeseredett lakók próbálják biztosítani a pihenésüket maguk számára és sorolhatnám. 

A kerület vezetése pedig évek óta teljesen ötlettelenül kóvályog az események után.

Nem tudom pontosan mit ért az alatt, hogy „bedől a Bulinegyed”, de abban biztos vagyok, hogy bármi is legyen a népszavazás eredménye, a kerület vezetése nem söpörheti le az asztalról a témát, ahogy eddig: változtatni kell és a minden szereplőnek változnia kell. Ez nem lesz könnyű, de a 21. század második évtizedében csak így lehetünk sikeresek, és csakis így tudunk egy élhető kerületet kialakítani. Itt is érvényes a régi bölcsesség: ha ugyanazokkal az eszközökkel oldod meg a problémát, mint korábban, pontosan oda jutsz megint, ahol most vagy.

A „Bulinegyed” kapcsán középtávon mindenképpen fontos felmérni, hogy valójában hol is élünk:

nem véletlenül javasoltuk, hogy a KSH vagy más megbízható cég végezzen egy mikro-cenzust Belső-Erzsébetvárosban és aztán a kerület teljes területén. Nincsenek pontosan adataink (legtöbbször a rossz jogi környezet miatt), hogy például pontosan életvitelszerűen hányan laknak még a Belső-Erzsébetvárosban, hány lakás áll üresen, mennyi airbnb lakás, és mennyi más bejelentett valamilyen szállodai szolgáltatást nyújtó szoba van, stb. Vagy éppen mennyien akarnának elköltözni vagy eladni a lakásukat.

Nagyon fontosnak tartom a különböző felek önszerveződéseinek a megerősítését. Lehet, hogy a „kocsmárosok” vagy a „vendéglátósok” nem is annyira egységes csoport, mint amennyire látszik. Őszintén szólva, fogalmam sincs, nagyon kevés állt szóba és keresett meg, hogy felvegyük a kapcsolatot és egyeztessünk, amit nagyon sajnálok. Nem vagyok vendéglátós, de el tudom képzelni, hogy más az érdeke egy táncos szórakozóhelynek és más egy cukrászdának. Ugyancsak fontos lenne, ha a lakosság is kifejezné az érdekeit és jó értelemben „használná” a megválasztott önkormányzati képviselőit. Nagyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzat pedig teremtse meg a fórumait a felek közti párbeszédnek. Nem elég felhívni a „haver” vendéglátósokat és nem elég berekeszteni egy évente egyszer nagy kínlódással megszervezett közmeghallgatást, ahol a lakosok kérdéseire nincs válasz.

Hosszútávon mindenképpen

„ki kell találni” ezt a kerületet,

és minél több kreatív és civil szakembert hívni és lehetőséget adni nekik. Borzalmas, hogy egy kerület jövője és az emberek jól-léte azon múlik, hogy vannak-e politikailag megbízható emberek, akik eleget bólogatnak, hogy megkapják a pénzüket. Az önkormányzatot és a helyi ügyek intézését fel kell szabadítani a rémesen művelt politika fojtogató öleléséből és végre

hagyni a szakembereket, hogy szakmai alapon végezzék a dolgukat.

Fontosnak tartom, hogy több kerületi átfogó stratégia szülessen meg, és ezek összehangolásra kerüljenek. Hogy világos legyen: például hogyan tudnánk az Örkény, a Madách vagy a Pesti Magyar Színház sikereit Erzsébetváros és az erzsébetvárosiak javára fordítani? Vagy például hogyan tudnának a helyi vendéglátósok bekapcsolódni a kerület kulturális, oktatási, szociális vérkeringésébe?

Amikor leültem Amszterdam belső kerületeinek polgármesterével egyeztetni Erzsébetváros gondjairól néhány hónappal ezelőtt, a végén megértően elmosolyodott, és annyit mondott: „harminc éve mi is hasonlókkal küzdöttünk. Sok mindent szerintem megoldottunk, de sok minden még előttünk van.”

Meggyőződésem, hogy nem csak a helyi erőket és a budapesti szakembereket kell bevonni, hanem érdemes lenne végre Európára is kitekinteni, behozni és alkalmazni az ott már bevált jó-gyakorlatokat. Kár, hogy Erzsébetváros nincs ott például azokon az évenkénti európai találkozókon, amelyeket Európa más nagyvárosai szerveznek, akiknek ugyancsak van egy „bulinegyedük”.

Persze, amíg Brüsszelnek üzengetünk, addig fogalmunk sincs, hogy ott mi zajlik és ők ott például hogyan oldották meg mindezeket a problémákat. Addig persze, hogy azt gondolja a fideszes kerületvezetés, hogy a problémák elkenése és az azoktól való menekülés az egyetlen megoldás és majd lenyugszik mindenki. Hát ebben is nagyon tévednek.

buli2.jpg(Ilyen volt - ilyen lett. A kép forrása: https://www.facebook.com/bpbulinegyed/) 

Tisztelt Moldován László! Önnek, mint a 24 órai zárást támogató kerületi képviselőnek, illetve az LMP-nek milyen kidolgozott közép-, és hosszútávú terve van Belső-Erzsébetváros fejlesztésére abban az esetben, ha bedől a Bulinegyed?

Moldován László: – Először is: a 24 órai zárás nem végső cél, hanem az első lépés az akut vészhelyzet megszüntetésére. Ezután lehetne finomhangolni az itt lakók és a vendéglátóhelyek bevonásával, az itt élők, a szórakozni vágyók és a vendéglátóhelyek megelégedésére. Ha az akut problémák megoldódnak,

pártolnám a péntek-szombati hajnali 2-3-ig tartó nyitva tartást. 

 Jelenleg ugyanis az úgynevezett Bulinegyed fenntarthatatlan. Menekülnek a lakók, és azok számára, akik itt maradnak, élhetetlen ez a kerületrész. Alkotmányos alapjoguk, az egészséges környezethez való joguk, a pihenéshez való joguk súlyosan sérül, egészségük károsodik.

Az, hogy kevesebb, mint 1 négyzetkilométeren majdnem 500 vendéglátóhely üzemel (nyitvatartási korlátozás nélkül), miközben 11000 ember él itt, nem fenntartható. A kulturált szórakozás háttérbe szorult (bár továbbra is vannak tiszteletreméltó, valóban közösségi tereket létrehozó vendéglátóhelyek is szép számmal), a legénybúcsú-turizmus, a kocsmatúrák, az olcsó „itatók" vették át a főszerepet, és ezzel a közösségi együttélés szabályainak folyamatos megsértése (csendháborítás, szeméthegyek, utcán vizelés, ürítés, rongálás stb.), sőt bűncselekmények (utcai kábítószer-terjesztés, prostitúció) járnak. És még itt van az airbnb problémája is.

Én azt szeretném, ha Belső-Erzsébetváros a történeti emlékein kívül a kulturált szórakozási lehetőségeiről lenne újra híres, illetve arról, hogy az itt élők jól érzik magukat lakóhelyükön, szeretnek itt élni. Azt szeretném, ha tisztulási folyamat zajlana le, a rövidtávra tervező, a gyors profit reményében vendéglátók máshol keresnének befektetési lehetőségeket, a közösségi teret teremtő, hosszabb távra tervező vendéglátóhelyek megtalálnák a számításaikat. 

Azt szeretném, hogy az innen eltűnő szakmák képviselői visszatérjenek (cukrászda, virágos, cipész, kulcsmásoló stb.), és tematikus sétáló utcákat hoznék létre. Őket adó- és bérletidíj-kedvezményekkel csábítanánk vissza. Bérletidíj-kedvezményt adnék a civil egyesületeknek, a karitatív és nonprofit alapítványoknak, egyesületeknek (csak a rezsiköltséget kellene fizetniük).  

Ehhez működő rendőrségre (mely nem „félrenéz", hanem intézkedik), nem inkompetens, és a vállalkozói érdekeket (bizonyos összefonódások miatt is) a lakossági érdekek elé helyező kerületvezetésre lenne szükség (merthogy a fideszes kerületvezetés és a rendőrség felelőssége egyértelmű a mostani állapotok kialakulásában).

A jegyző és a kerületi hatóságok, önkormányzati cégek normális működését meg kell követelni,

el kell érni (kiemelten a közrendvédelemre és a takarításra fókuszálva).

Fenti feladatok ellátásának biztosítására 

- az iparűzési adóból nagyobb részt fordítanék, 

- a felügyeleti díj beszedésének hatékonyságát növelném, 

- és kerületi kézbe venném a parkoltatást, mely egyértelműen bevételt jelentene Erzsébetváros számára. 

Tisztelt Stummer János! Önnek, mint a 24 órai zárásról szóló népszavazás ötletgazdájának, illetve a JOBBIK-nak, milyen kidogozott közép- és hosszútávú terve van Belső-Erzsébetváros fejlesztésére abban az esetben, ha bedől a Bulinegyed?

Stummer János: – Ha odaérünk a folyóhoz, szívesen elmondom majd a véleményem azzal kapcsolatban, hogy hogyan keljünk át rajta.

Molnár István (független) visszahívott, és elmondta, hogy nem nyilatkozik semmilyen sajtóorgánumnak. Nagy Andrea (független) beteg, 15-e után tud válaszolni. Ujvári-Kövér Mónika (független) és Kispál Tibor (MSZP) megígérte, hogy válaszol, de egyikük sem tette meg. Devosa Gábor (MSZP), Német Gábor János (MSZP), Bajkai István (Fidesz), nem reagált.

buli3.jpg (Ilyen volt - ilyen lett. A kép forrása: https://www.facebook.com/bpbulinegyed/) 

Ha őszinték akarunk lenni, ez nem túl bíztató. A válaszok a helyzet felmérésének igényétől, a naiv ötletelésen át, a talányosig tartottak. A legtöbben hárítottak.

Tegyük hozzá,

a képviselő-testület nincs könnyű helyzetben.

Gondosan időzített, lendületes sajtókampánnyal megtámogatott politikai támadás érte őket. Érthető, hogy tanácstalanok és kapkodnak.

Ha a népszavazás a 24 órai zárás mellett dönt, nem irigylem őket, mert erős hátrányból kell elindítaniuk a kerület fejlesztését. Ebben a helyzetben már az is komoly fegyvertény lenne, ha Belső-Erzsébetváros nem gettósodna viharsebesen, de még erre sincs sok esély.

Amennyiben érvénytelen lesz a népszavazás, kemény munka vár rájuk. Alig egy évük lesz rá, hogy normalizálják a helyzetet, és kifogják a szelet a Bulinegyed bedöntését követelők vitorlájából. Ez sem egyszerű feladat, de ebben legalább számíthatnak a vállalkozók támogatására. Az előttünk álló év történelmi pillanat: most minden fél érdekelt a megoldásban. Nem szabad elszalasztani.

A képviselő-testület már több alapvető lépést tett a helyzet rendezésének érdekében: elkészíttették a kerület zajtérképét, minden nap takaríttatják az utcákat, és már most is 50%-os támogatást adnak az utcafronton lévő nyílászárók cseréjére.

Ha a népszavazás nem végzi ki a Bulinegyedet,

innen kell folytatni,

a helyzet pontos felmérésével, a hatósági jogkörök következetes alkalmazásával, és a vállalkozók és a lakók közti folyamatos egyeztetések koordinálásával.

(A következő posztban innen folytatjuk)

süti beállítások módosítása