A Covid látványosan letérdeltette a budapesti turisztika-ipart. Bár sokan reménykedtek a július-augusztusi feltámadásban, ez nem jött be. Gyakorlatilag visszazuhantunk 2008-ba, azzal a különbséggel, hogy most jóval több eszkimó igyekszik becserkészni a hazai fókákat, de a fapadosokkal ideözönlő, több millió bulituristának csak integethetünk. Ma már ki lehet mondani: a Bulinegyednek vége.

A turisták eltűntek a bulizók maradtak

Nem arról van szó, hogy kong a belváros – nem kell félteni a magyar közönséget, tudnak üvölteni ők is rendesen –, hányást, húgyot is gond nélkül tud kerülgetni, aki nosztalgiázni akar, azonban a Budapest turisztikai védjegyévé vált klasszikus Bulinegyednek annyi. Aki nyár elején végig sétált az éledező kocsmákat összekötő, üres utcákon, láthatta, hogy a Bulinegyed valódi vonzerejét az ide áradó, hatalmas embertömeg jelentette. Ha nincsenek turisták, Bulinegyed sincsen. A járvány leradírozta Budapestet a világ turistatérképéről.

A Covid után

Persze nagy kérdés, hogy miért éppen most kell plusz terheket róni az amúgy is nehéz helyzetbe került vendéglátósokra. A válasz az, hogy az éjféltől életbe lépő önkormányzati rendelet számos pontja a már eddig is érvényben lévő jogszabályokat ismétli meg. Nem az a kérdés, hogy miért kell bizonyos feltételeknek megfelelnie a vállalkozásoknak, hanem az, hogy mostanáig miért nem tartották be ezeket az előírásokat.

A Bulinegyed köszöni, működik

Azért megvan a bája annak, amikor az önkormányzati egyeztetésen feláll egy vendéglátós és bejelenti, hogy bár az önkormányzattól kapott nyitási engedély előírta, hogy hangerősség szabályozót szereltessen be, ő ezt nem tette meg és négy éve így működik, majd megpróbálja kiharcolni, hogy továbbra se kelljen beszereltetnie az eszközt. Ugyanez köszön vissza, amikor a vendéglátósok közt kitör az össznépi felháborodás, ha megbírságolják egy, a nyitvatartási idő után rendszeresen nyitva tartó terasz üzemeltetőjét. Fel se merül, hogy az érvényes jogszabályokat betartva kellene működni.

A Lime-típusú üzleti modell

A Bulinegyedben működő vállalkozások jelentős része ugyanazt az üzleti modellt követi, mint a Lime: a környezetére terheli a működési költségeinek egy részét.

Lime akadálypálya a Rákóczi úton

A Lime azzal, hogy közterületen tárolja az elektromos rollereket, a vendéglátóhelyek, szálláshelyek azzal, hogy nem takaríttatják a vonzáskörzetüket, nem alkalmaznak vibe-managert vagy portást, aki lecsendesítené a zajongókat, a lakóközösségre terhelik a szemétszállítási díjat, megengedik a vendégeiknek, hogy kivigyék az italukat, ingyenes söntéspultot csinálva az utcákból, ami viszont mágnesként vonzza a hajléktalanokat, ennek minden következményével.

A jólelkű bulizók által széthagyott ingyen pia mágnesként vonzza a hajléktalanokat 

Hogyan tovább?

A nagyváros része az éjszakai élet, csak az a kérdés, hogy ez miért jelenti azt, hogy annyi ember gyűlik össze a belvárosi szűk utcákon, amire nappal már területfoglalási engedélyt kell kérni, és az is, hogy bulizás címén miért üvölt valaki úgy, ahogy nappal sose tenné, mert szégyellné magát.

Ráadásul minden vendéglátós és szállásadó tudta, hogy lakókörnyezetbe jön vállalkozni, amit akár figyelembe is vehetett volna. Ha jól tudom, senkinek se szorítottak fegyvert a fejéhez, hogy itt nyisson üzletet – szóval nehezen tartható álláspont, hogy költözzön el, akinek nem tetszik a Bulinegyed. Mondjuk, ez egyre ritkábban hangzik el: a turisták elmaradása alaposan megtépázta a vállalkozók lobbierejét.

Alkalmi teraszként használt bezárt hely

Emellett a Bulinegyed bedőlése felszínre dobott egy újabb problémát: a bezárt helyek kiülőként, hajléktalan telephelyként működnek. Berlinben ezt úgy oldották meg, hogy a bezárt üzlethelyiségekre időarányosan növekvő adót vetnek ki, ami lejjebb szorítja a bérleti díjakat és segít elevenné tenni a város szövetét.

A valódi probléma

Ugyanakkor az elmúlt pár évben radikálisan megváltozott a tulajdonviszonyok aránya a Bulinegyedben: a társasházi ingatlanok közel 50%-a vállalkozásként működik. További gond, hogy az üzlethelyiségek, szálláshelyek tulajdonosai nem laknak itt, azaz őket nem érintik a vállalkozásuk működésének hátrányai. Ők kizárólag az előnyeit élvezik.

Amíg nem oldjuk meg azt, hogy a vállalkozások működése ne zavarja az itt lakók életét, ez a feszültség – új és új formát öltve – folyamatosan fel fog bukkanni.