Egy problémát nem gyorsan, hanem jól kell megoldani. Amikor a jó mérnök találkozik egy problémával, és megtalálja a megoldást, nem áll meg, hanem tovább folytatja, amíg feltérképezi az összes lehetséges megoldást, és utána kiválasztja a legmegfelelőbbet.

A gyors és egyszerű megoldásokkal az a baj, hogy részint nem működnek, részint további gondokat szülnek. Jó példa erre az Egyesült Államokban 1920 és 1933 között érvényben lévő alkoholtilalom. Az alkoholizmust nem számolta fel, viszont felvirágoztatta a szervezett bűnözést.

De ugyanilyen jó példa a dohányzás tilalma a szórakozóhelyeken. Ez a törvény nem javított a magyar népesség egészségi állapotán, viszont számos új gond eredője lett: azzal, hogy a dohányosok kiszorultak az utcára, megjelentek a teraszok, amelyek sok esetben jelentősen akadályozzák a közlekedést. A Bulinegyed lakóinak visszatérő panasza, hogy nyáron nem lehet aludni az utcára szorított dohányosok beszélgetésétől – és persze a járdákat borító csikkek se javítják az ember közérzetét.

A lakók visszatérő panasza, hogy este túl sok ember mászkál a Bulinegyedben. Ha megszavazzák a 24 órai zárást, az itt megforduló 150-200 000 ember éjfélkor egyszerre szorul ki az utcákra – és valószínűleg közterületen vagy a szállásukon folytatják majd a bulit. Tényleg ezt akarjuk? 

(A kép forrása: https://www.nlcafe.hu/foto/20170729/bulinegyed-erzsebetvaros-romkocsmak-fotok/ – Neményi Márton)

Mindez elkerülhető lett volna, ha a központi kormányzat nem akar az állampolgárok helyett dönteni, és az emberekre bízzák, hogy füstös vagy füstmentes kocsmában akarják meginni a sörüket.

A 24 órai zárás

faék egyszerűségű politikai üzenet, ami sikeresen alapoz a lakók kocsmákkal szembeni revansvágyára, és a tehetősekkel szembeni irigységre, ráadásul gyors megoldást ígér.

A valóság

ezzel szemben az, hogy senki se mérte fel, milyen következményekkel járna a 24 órai zárás.

Első körben éjfélkor akár 100-200 000 ember szorulna ki a kocsmákból, akik az utcán vagy a szállásukon folytatnák a bulizást – ahogy ezt a 6. és 8. kerületben lakók tapasztalják.

Hosszabb távon elképzelhető, hogy teljesül a 24 órai zárást követelők álma, és bedől a Bulinegyed. Ez azzal jár, hogy bezárnak a jelenlegi kocsmák, és hosszú éveken át nézegethetjük a bedeszkázott üzlethelyiségeket – az üres ingatlanokat pedig megszállják a hajléktalanok. A Bulinegyedben nem lesz kisboltok sora, mert nem tudnak leparkolni a potenciális vásárlók. A lerohadt kerület pedig valószínűleg nem fogja vonzani a minőségi turistákat.

További gond, hogy a Bulinegyed bedőlésével mintegy 2400 airbnb szabadul a kerületi ingatlanpiacra, ami a budapesti ingatlanpiacot is hosszú időre bedönti majd.

A legnagyobb baj a 24 órai zárással,

hogy ez a követelés lehetetlenné teszi a konszenzusos megoldást. A 24 órai zárást erőltetők úgy tesznek, mintha ezen kívül nem lenne más megoldás a Bulinegyed problémáinak semlegesítésére. Ellehetetlenítettek minden olyan törekvést, ami a lakók és a vállalkozók közti megegyezés irányába vezetett, holott erre mindkét fél részéről lett volna igény.

Az önkormányzat

pedig finoman szólva nem állt a helyzet magaslatán. Ahelyett, hogy kezelte volna a Bulinegyed működéséből fakadó problémákat, nem foglalkozott a lakossági panaszokkal. Nem közvetített a felek közt, nem kereste a konszenzusos megoldásokat, nem készült hatástanulmány a 24 órai zárás lehetséges következményeiről, nem folyt széles körű társadalmi vita a Bulinegyed problémáinak lehetséges megoldásairól, hanem rátolta a lakosságra a döntést.

A népszavazás

elvileg a kérdés megoldásának legdemokratikusabb módja, csakhogy ebben az esetben a lakosságnak fogalma sincs, hogy milyen következményekkel jár a döntés. Ráadásul azzal, hogy folyamatosan a 24 órai zárást sulykolták, megakadályozták, hogy bármilyen más, lehetséges megoldásról is szó essen – és az önkormányzat nem tett ez ellen semmit. Néhány, magát a lakosság képviselőjének kinevező ember két rendezvény, két tüntetés és egy ügyes sajtókampány révén elérte, hogy lakosság úgy induljon neki a népszavazásnak, hogy az embereket elzárták a sorsukat érintő alapvető információktól.

Senki se mérte fel, milyen következményekkel járna a 24 órai zárás bevezetése. 

(A kép forrása: https://www.pinterest.com.au/pin/453174781235330650/?lp=true)

Ráadásul rossz kérdésre csak rossz válaszok adhatók. 

(A következő posztban innen folytatjuk.)