Évente egyszer-kétszer megjelenik a sajtóban egy cikk, hogy a rendőrség sikeresen lekapcsolt pár dílert/drogost a Bulinegyedben. A rendőrségi mutatók javulnak, a polgár is elégedetten kattint a következő posztra – mi pedig tovább kerülgetjük ugyanazokat az arcokat, akiket tegnap.

A Bulinegyed dílereivel kapcsolatban szinte mindig elhangzik, hogy valójában a turisták lehúzására szakosodott kamudílerek, akik fű helyett majorannát, kokain helyett sütőport sóznak a vevőikre – úgyhogy nem is igazi bűnözők, és fölösleges abajgatni őket. Persze össze lehet kacsintani a rendőrséggel és az olvasóval, mondván, hogy nem különösebb gond, ha hétvégén nem tud betépni néhány narkós brit turista, csak éppen hiba.

Igaz, hogy az ilyen típusú szórakoztatóipari centrumokban akkor is lesznek könnyű drogok, ha a mindenkori rendőrkapitány cilinderben ugrál az ágy alatt. Nem beszélve arról, hogy mennyire álságos bevezetni Európa egyik legkeményebb drogtörvényét egy olyan országban, ami hungarikummá tette a pálinkafőzést. Ráadásul a világ a drogliberalizáció felé halad. Ha azt akarjuk, hogy kevesebb ember üsse ki magát, akkor építsünk olyan társadalmat, amit a polgárok jelentős része nem csak úgy képes elviselni, hogy hétvégenként szétcsapja magát.

Viszont országimázs szempontjából nem a legszerencsésebb, hogy az utcai dílerek a hatóságok asszisztenciája mellett ugyanúgy lehúzzák a turistákat, mint valami belvárosi kocsmában, ahol százezres számlákat akarnak kifizetni velük. 

Még nagyobb gond az utcai drogkereskedelemmel (és ha már itt tartunk: az utcai prostitúcióval is), hogy az utcán folyik. Ráadásul nem a vevő keresi meg a dílert, hanem a díler megy oda mindenkihez, akiben potenciális kuncsaftot lát – és ha egyszer ráakaszkodott, tapad, mint a csiriz: ugyanúgy nem száll le róla, mint azok a batyuzók, akik karácsony táján megszállják a várost, és kesztyűt, kést, ágyneműt vagy ájfónt igyekeznek rásózni a nagyérdeműre.

További problémákat szül, hogy ezek az arcok egy idő után a saját területükként kezelik az utcát. Mindennaposak a súrlódások az ott lakók és dolgozók, illetve a szűk utcákon falkába verődött dílerek között, és borítékolható, hogy a konfliktus nem reked meg a jelenlegi szinten. A helyi folklór több súlyos bűncselekményt is ezekhez a srácokhoz köt. Az, hogy az itteni dílereknek FB-oldalt csinált valaki, vagy az, hogy a Kazinczy utcában több helyen nagy betűkkel felfújták: ALL DRUGS ARE FAKE HERE (SZART KAPSZ NEM SZERT), jól mutatja, milyen tarthatatlannak érzik az itt lakók és dolgozók a mostani állapotokat.

A Night Mayor Budapest egyesület matricája a Bulinegyedben

Persze lehet borzongni azon, hogy elcsúfították az úttestet, de az az igazság, hogy aki ezt felírta, a kerület hőse. Ő ugyanis – a rendőrséggel ellentétben – tett valamit az utcai narkóterjesztés ellen. Az úttestre felfújt feliratok jelzik, milyen tarthatatlan a jelenlegi állapot, 

amikor az adófizető polgár kénytelen behúzott nyakkal járni, mert az adójából fenntartott rendőrség nem védi meg.

Pontosan tudható, kik viszik a bizniszt, ugyanis családi vállalkozásról van szó. A rendőrség mindent megkapott, ami az utcai dílerek elleni intézkedéshez szükséges: utcai kamerafelvételeket, az üzletben tevékenyen részt vevő taxik rendszámát, azonban semmi se történt. Pedig a jelenleg hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy ha valakit két év alatt csekély mennyiségű kábítószerrel kétszer elkapnak, azt huzamosabb időre kivonják a forgalomból. Tudom, nagy a família, de előbb-utóbb elfogynának, amennyiben a rendőrség következetesen betartatná a jogszabályokat. Ha az önkormányzat bekamerázná a kerületet, pár hónap alatt fel lehetne számolni a problémát, ahogyan a Józsefvárosban megszüntették az ott hagyományos üzletágnak számító utcai prostitúciót. Ennek sokkal több értelme lenne, mint annak, hogy évente megszerveznek egy nagy látványos akciót, ami után minden marad a régiben.

(A következő posztban innen folytatjuk.)